Harminc év szakmai tapasztalata mondatja velem: minden fotó része a privát történelemnek nevezett megfoghatatlan valaminek. Minden kép mögött érzelmek, sorsok, történetek bújnak meg. Most induló sorozatommal erre szeretném az olvasó/képnéző figyelmét felhívni.

A felvételt néhány éve találtam apám negatívjai között. Látszólag bemutatásra érdemtelen családi fotó, de kompozícióját látva és néhány háttéradatot ismerve elgondolkodtatónak tartom. (Talán érdemes megjegyezni, hogy e kép készítése idején komoly szakmai kihívást jelentett s színes nyersanyag használata, alig lehetett filmhez, papírhoz, vegyszerhez hozzájutni, a legigényesebb fotóamatőrök is csak elvétve vállalkoztak kidolgozására.) 

A képen – valószínűleg a fényképezéshez öltöztetett – négyévesforma hintázó kisfiút láthatunk. Fehér inget, sötétkék rövidnadrágot, mely alól diszkréten kivillan alsógatyája, és magasszárú cipőt visel. Feltűnő, hogy nem néz a kamerába, nem csodálkozik rá az eseményre, tudomásul veszi, hogy fotózzák.
A fényképész sivár, kopár udvaron dolgozik, a háttérben egy-két fa, bokor látható, a horizontot kopott téglafal jelenti. Gondosan készülhetett a felvételre, mert éppen akkor exponál, amikor a hinta mozgása a holtponton megáll, kimerevedik egy pillanatra, a gyerek árnyéka is a megfelelő helyre kerül. 

A minden szempontból pontosan elkészített kép története talán ennyi, de ha jobban megvizsgáljuk, nem kerülheti el a figyelmünket néhány fontos apróság. 
A felvétel egy kerítés mögül/fölött készült, ezt jelzi az alján elmosódottan végighúzódó szögesdrót. A gyermek árnyéka a zsinóron mozgatott bábút, a hintaállványé az akasztófát idézi. Ezek az elemek olyan erős képzeteket társítanak a fotóhoz, melyek messze túlmutatnak a családi album számára megörökített pillanaton. Ezerkilencszázhatvankettőt írunk, alig tíz hónappal vagyunk az utolsó ötvenhatos akasztások után. Egy harmincéves ember mond kíméletlen véleményt a korról.
Érvényességéből, erejéből semmit sem veszített az évek folyamán, s ha csak annyit írunk alá, hogy Magyarország, 1962, akkor is elmesél minden lényegeset az időszakról.
A hintázó kisfiú – mellesleg – én vagyok…