Hogy a kolozsvári polgármester kampányakciójáról van-e szó, az majd a novemberi választás utáni hetekben derül ki. Az ötödrészt magyarok lakta város első embere mindenesetre bedobott egy követ a vízbe – a hullámverésben pedig bízhatunk.
Nos, nem indulnánk rosszul a pályázaton. Ha Románia és Magyarország közösen adná be a hivatalos kérelmet, akkor mindkét társrendező tenne le pozitív krediteket az elbírálók szemüvege elé. Tehát nem Románia nyomna be minket, hanem nekünk is részünk lenne a sikerben - akkor is, ha, mint ki fog derülni pár mondattal alább, van egy halvány irónia ebben a megállapításban.
Hogy Románia, ha csak a futball eredményességét nézzük, simán megérdemli a rendezést, afelől nincs kétség. Bajnokuk (most először) egyenes ágon BL-főtáblás (az éppen kolozsvári, magyar tulajdonú CFR/KVSC ráadásul egyáltalán nem is égett le az első két csoportmeccsen - sőt: a sorozat eddigi meglepetéscsapata). A válogatott, bár legutóbb nem jutott ki a tornára, mérföldekkel a miénk előtt jár. Közben viszont kiderült az is, hogy gazdasági akadálya se lenne a 2016-os Eb román rendezésének. A stabilan 8-9-10% körüli GDP-növekedés magáról beszél még akkor is, ha volt honnan indulniuk. A gazdaság szerkezete rendben van, ez elég méltó alap ehhez a számhoz. De még ott van a mentalitás is, amit a siker tükrében régen próbált ki a történelem. Hát most igen: a románok összetartóak, gyorsan döntenek, és ha a nyugati országképről van szó, akkor nem viccelnek. Pikk-pakk feldobnak egy stadiont, ha csak ez kell a pályázathoz.
Mi viszont mindhárom eddigi pályázatunkat úgy adtuk be, hogy ígéret, ígéret, ígéret. És emlékeztessünk rá: zsinórban az utolsó hármat megpályáztuk. A legfájóbb (nem csak az időbeli közelség miatt) a legutóbbi, amikor titkos esélyesként szálltunk harcba Horvátországgal együtt, és még szavazatot sem kaptunk, pedig a Gyárfás Tamásék vezette Eb-pályázat tényleg nemzeti ügy lett a végére. És még két megalázó tény: az indulásból vesztes ukrán-lengyel pályázat nyert holmi geostratégiai okokból - és tessék: az UEFA éppen azon agyal, hogy ki lehetne a beugró helyettük, merthogy lényegében nem csinálnak semmit. De valahogy nem mi jutunk az eszükbe.
No, akkor lássuk, mit adnánk mi hozzá a pályázathoz. Először is azt (nem kevés), hogy akkora világnagy lúzerek vagyunk, hogy most már, negyedszerre az a pályázat is megkapja az igent, amelyiknek csak a logóját tervezte magyar. Minden elutasított pályázattal egyre nő az esélyünk. Szánalomból meglesz ez előbb-utóbb, nem kell félni. Ami nincs meg bennünk, az megvan a románokban, emellett a népek nagy barátságát is lehetne demonstrálni. Hogy önerőből nem megy, az világos. De hát senkinek se ment soha semmi Közép-Európában.
A románok hozzák az energiát, az igazi futballt, a tervszerűséget és az elszántságot, mi meg hozzuk Puskást, a zsinórban három szopás által kiváltott szánalmat és a pesti panorámát. A kettő együtt egészen kiváló elegy. És részünk lesz a sikerben.
Ha Emil Boc pártja szép eredményeket ér el, és nem fut be év végéig egy nálunk is nagyobb lúzer a környéken.
