Morgan Spurlock, a Super Size Me hamburgerzabálója úgy döntött, hogy megkeresi Oszama bin Ladent. Ez az álnaív vállalás persze csupán egy jól értékesíthető filmcím Spurlock számára ahhoz, hogy a republikánus félelempropaganda által agymosott amerikai tömegeknek megmutassa: a Közel-Keleten is emberek élnek, akiknek szintén két-két mellső, illetve hátsó végtagjuk van, továbbá nem zabálják meg a gyerekeiket, még akkor sem, ha éhesek.

Rengeteg muzulmánt láthatunk a filmben kifejezetten humanoid pózokban és szituációkban, megtudhatjuk róluk, hogy ők sem szeretnének bombamerényletben meghalni, továbbá arra is fény derül, hogy szerintük az iszlámmal nem fér össze a terrorizmus. Morgan Spurlock mindezeket Vujity Tvrtko magyar hangján tudakolja meg az arab világ 'lám csak, milyen békés' népeitől.

Tiszteletreméltó kísérlet lehet ez a film Amerikában, ahol a bemutatót követő hónapokban dől el az elnökválasztás, s ezzel az is, hogy folytatódik-e az iraki háború, tágabb összefüggésben tovább erősödik-e az Egyesült Államok bolygóra kényszerített olaj- és fegyverzsarnoki nyomása. Ez iránti felelősségéért Spurlockot nyilván dicséret illeti, csakhogy nekünk, magyaroknak ez a film semmi újdonságot nem szolgáltat. (Az sem most derül ki, hogy Tvrtko mennyire nem tud még egy papírról felolvasott szöveget se hangsúlyozni.)

Személyes tapasztalaton alapuló meggyőződésem, hogy mi itt Magyarországon nem kevésbé ítéljük el az USA utóbbi években kommunikált külpolitikai doktrináját, mint a közel-keleten élők, úgyhogy köszönjük a segítséget, Morgan, de eddig sem véltük Egyiptomot vagy Szaud-Arábiát terrorista államnak. (Főleg, hogy Egyiptom Amerika és Izrael legfőbb szövetségese a térségben, Szaud-Arábiában meg Szíria felé néző amerikai rakéták figyelnek.) Röhejes pillanatokat él át a kedves mozilátogató, amikor a hű, de vagány Morgan mindannyiunk kedves nyári üdülőhelyére, Marokkóba látogatása előtt biztonsági tanácsokat kér egy szakértőtől, mit tegyen, ha terroristák ejtenék túszul. Van persze ebben jó adag irónia is, de szabadjon nekem itt az Atlanti Óceán másik partján nem átérezni ennek a gesztusnak a hangulatát! Mi itt Európában eddig is és ezután is a legnagyobb békében éltünk és fogunk is élni az iszlám társadalmakkal. Ez a konfliktus Amerika konfliktusa, és, ha úgy hozza, hogy Obama nyer, a reménybeli békülés is az ő feladatuk lesz. Én itthon kösz, de nem kérek az okításból Tvrtko magyar hangján!

Remélem továbbá, hogy nem a "Where in the World Is Osama Bin Laden?" című lecke kell majd, hogy kisöpörje a neokonzervatív bűnszövetkezetet a fehér házból, elvégzi ezt a munkát a neolib közgazdaság napjainkban zajló összeomlása, más szóval a második nagy gazdasági világválság. Amellett persze, hogy a piac úgy tűnik, leveszi végre láthatatlan kezét a republikánus párt politikai kútmérgezőiről, Morgan Spurlock filmje az Egyesült Államokban levetítve egy tagadhatatlan jószándékkal forgatott és elég igényesen vágott dokumentumfilm. Nevezhetjük propagandafilmnek is, ha úgy jobban tetszik, de ebben a műfajban ez alighanem minden darabra igaz a Corporationtól a Sickon keresztül a Kellemetlen igazságig.

Az viszont már nem igaz minden politikai-társadalmi dokumentumfilmre, hogy semmi újdonságot ne tudjak meg belőle. Márpedig Spurlock új filmje ilyen, és nem ám azért, mert én egy annyira jólértesült gyerek vagyok, hiszen ha ez így lenne, akkor eddig is mindig ugyanezt kellett volna, hogy érezzem. Csakhogy én eddig ennyire anyaggyenge dokumentumfilmet még sosem láttam. Az egész élmény Morgan májerkedése körül forog, hogy ő micsoda helyekre elmegy helyettünk, és kockázatja az életét, vagyis dehogy kockáztatja, hiszen nincs is semmi veszély, de ez csak most derül ám ki, hogy ő odament és megtudta, úgyhogy köszönjük, Morgan! Hasonló agyjátszást szokhattunk meg Frei Tamástól, csak épp Spurlock hála Istennek kollégájával ellentétben van annyira jó ízlésű, hogy ne a milliárdosok Caprin található jachtjáról jelentkezzen be, hogy: "Mit szóltok, csicskák, mekkora ember vagyok!", inkább Palesztina lepattant utcáin kolbászol, mint az amerikai közvélemény rettenthetetlen előretolt helyőrsége.

Ráadásul a film még egy nyálas háttérszállal is nyakon lett öntve. Morgan barátnője, aki már a Super Size Me-ben is aggódott elszánt és nyughatatlan pasija egészségéért most szülni készül. A világ két végén egyaránt keményen helytálló férj és feleség csupa-csupa aggodalom, s bennünket se hagynak nyugodni. "Jaj, csak Morgan hazaérjen, nehogy baja essen!" - szakad ki a szabad világ népeinek ajkán a sóhaj. "Jaj, csak a gyerek rendben megszülessen, és egy jobb világban nőhessen fel!" - kiált válaszul az ég felé egymilliárd muzulmán. Hisz ők is ugyanolyan emberek, mint mi. Gyermekeik vannak, akiket fel akarnak nevelni, akiknek jövőt szánnak. Egy szebb holnapot. Köszönjük, Morgan, hogy mindezt megtudhattuk Töled!

A kiváló Super Size Me után jelentős visszaesés ez a film, még akkor is, ha egyetlen olyan állítást sem tartalmaz, amivel ne lehetne egyetérteni. Még néhány ilyen habkönnyű dobás Morgan Spurlocktól, és többé le nem vakarja magáról, hogy szellemileg visszamaradott gyerekeknek gyárt készségfejlesztő filmeket. "Először nézzél meg egy Spurlockot! Ha azt megértetted, akkor rátérhetsz valamelyik Michael Moorra. Ha pedig már azzal is megbirkóztál, akkor jöhetnek akár az olyan fajsúlyosabb darabok is, mint a Zeitgeist vagy a Loose Change."