Mitől lesz népszerű egy szórakozóhely, avagy: ki érti a nép ízlését? Egy biztos: a nemrégiben megnyílt „romkocsmának”, az Instantnak hamar beindult a szekere. A Nagymező utca 38-as száma alatt rövid kapubejárót találunk, előtte két marcona biztonsági ember. Visszafogott, egyszerű tábla jelzi: az Instant nevű helyre érkeztünk, új szórakozóhely (kocsma) a környéken, lássuk, mit találunk odabent.
Nagy, zegzugos épület az Instantnak otthont adó ház. Körfolyosós megoldása a hasonló polgári lakások elrendezését idézi, a középen lévő „udvar” a hely legnagyobb tere. Itt található a legtöbb asztal, fölöttük gigantikus halraj-díszlettel (tengermélyi érzés; fantáziátlan és hatásvadász, de legalább nem feltétlenül a romokra koncentrálódik a figyelem), és itt a legnehezebb közlekedni, hiszen viszonylag sokan elférnek. Lépcső vezet föl az emeletre, ahol a körfolyosón több kisebb szoba és terem nyílik, nem ritkán egyik a másikból, mintegy labirintusszerűen összetetté téve a kocsmát. Az ebben rejlő lehetőségeket jól kihasználják: a csendesebb beszélgetés céljából betérők egy afféle konyhaszerű helyre is behúzódhatnak, mely voltaképp szeparálva van majdnem mindentől, akik pedig félhomályban érzik magukat jól, rendelkezésükre áll egy viszonylag sötét, gyenge fényekkel megvilágított terem. Aki viszont netalántán arra vágyna, hogy talponállóban érezhesse magát, talál egy szobát, melyben leülni nem, de a falra erősített pulton könyökölni tud.
Ami a közönség összetételét illeti, nem mernék komoly következtetéseket levonni, de péntek este volt itt konszolidált asztaltársaságtól kezdve rasztás menőcsávón át kigyúrt keményfiúig és bölcsész benyomást keltő lányoktól a plázacicáig mindenki. Ezzel persze nem is elsősorban a sztereotípiákat igyekszem újratermelni, csupán érzékeltetni szeretném, hogy az Instant megnyitása nem hagyta hidegen az ebben az árkategóriában és stílusban érdekelt fiatalokat. Ami kissé paradox szituációt teremt: mert ugyan szemmel láthatóan megcsinálták a Szimpla kert egy variánsát, egyúttal nem oldották föl a „telítettség” problémáját: péntek este nyolckor már garantáltan itt sincs hely, sőt az idő haladtával egyre többen érkeznek, akkor is, ha nincsen különösebb program hirdetve. Aki bírja a tömeget, az általános zsibajt, és/vagy ellenállhatatlan vonzódást érez a romos épületek és a kidobált asztalokból, székekből, lomokból összedobott berendezés iránt, az aligha fog csalódni.