Az Ananász expressz az első olyan füvezős amerikai vígjáték, amin végre többet röhögtem, mint bosszankodtam. A marijuana-fogyasztók kultkomédiájának szánt eddigi gagyik mind-mind kimerültek abban a közlésben, hogy "A spangli az cool!", továbbá, hogy "Relax, dude! Take it easy!"

Emellett befüvezett karaktert polgári közegbe helyezni mindig hálás feladat, főleg, mert nem kell túl sokat bajlódni a forgatókönyvvel. Az idióta módjára viselkedő, aktuális helyzethez alkalmazkodni képtelen, bekészült figurák csetlés-botlását kiaknázó komédiasorozatokból még a nagy Andy Kaufmannak is kijutott, aki kellően gyűlölte is ezeket a szerepeit, amint Milos Forman Ember a Holdon című filmje híven tanúskodik erről.

Az Ananász expressz gyatra elődeivel szemben egy egészen nézhető marijuana-komédia, mégpedig azért, mert a készítők nem bízták egyedül a ganjafüstre, hogy vigye el az egész produkciót. A film legfőbb humorforrása végre nem az, hogy, "Nézzed má', tök be van tépve! Hogy készen van! Micsinál má' azzal a wc-kefével!" Persze ebben a filmben is tanusítanak a csutkára betépett hősök egy csomó esetben tök irracionális viselkedést, ez valahogy mégsem öncélú, valamerre mindig továbblendíti a cselekményt. A spangli ihlette spanoskodás ebben a filmben inkább bájos, sem mint irritáló, a komédiázás ritkán csap át idétlenkedésbe, egyszóval a film humora jelentősen fölülmúlja a "Hé haver, hol a kocsim?" által fémjelzett színvonalat.

Dale eszes gyerek, de semmi ambiciója. Nem csoda, hisz egész nap füvezik és bírósági idézéseket kézbesít. A címzettek haragja lepereg róla, ha pedig csüggedne, egy újabb joint mindig előkerül és feltölti jókedvvel. Dealere, a hasonlóan lusta Saul egy nap új terméssel kínálja meg, mely valódi ritkaság. A neve: Ananász expressz. Alighogy az első spangli elfüstöl, hőseink nem csupán gerely-készen lesznek, de a pokol is elszabadul körülöttük. Dale tanúja lesz egy gyilkosságnak, s miután az elkövetők üldözőbe veszik, Sault is magával rántja a bajba. A két srác mind nehezebben tudja kihúzni marijuanafüstben gomolygó fejét az egyre szoruló hurokból, s miután minden ijedtségre elszívnak egy újabb jointot, egyre több hibát vétenek.


Az Ananászexpressz olyan, mintha a tinivígjáték műfaja átlépett volna a húszas éveibe, és ez cseppet sem ártott meg neki. Hozzá kell tennem ugyanakkor, hogy a film végére nekem túlságosan is puskaporos lett a levegő a moziban, nem szívesen láttam a két betépett havert géppisztolyokkal gegsztereket kaszabolni. Ami addig vicces volt, az az utolsó tíz percre számomra röhejessé vált. Nem várom James Francotól és Seth Rogentől, hogy a film végére előadjanak nekem egy akciófilmet, ahogy ugye Daniel Craigtől se várjuk, hogy James Bond szerepében küldetésének teljesítése után szívjon el egy spanglit és tévedjen el a saját lakosztályában.

Mindent egybevetve mégis tagadhatatlan, hogy az Ananász expressz egy fordulatosnak mondható füvezős vígjáték, mely a marijuana szubkultúrájának jellegzetes jegyeit jó ízléssel hordozza. Kifejezetten nézhető film, akár tiszta fejjel is, s ez műfajának ismeretében nem is olyan kis dolog.