Volt, aki évtizedekig járt ide, van, aki most jön először. Mindkét vendég tudta és tudja: nem akárhová, hanem a Dérynébe érkezik. Már 101 évvel ezelőtt, 1907-ben mindenki idejött, aki a Krisztinaváros legjobb cukrászdáját kereste.
A második világháború persze ezt a cukrászdát is elsodorta, az üzletet pedig a háború után államosították. Nem csak a télen is kapható sokféle fagylalt tűnt el, Auguszt mester gyönyörű süteményei helyére is az került, amit éppen venni lehetett. A Déryné azonban tudott valamit, mert soha nem maradt üresen. Egy ideig a délutáni ötórai tea volt a nagy sláger, ahol egy lestrapált zongora szolgáltatta a zenét a tánchoz. A cukrászda persze megint magánkézbe került, a népszerű tulajdonos pedig mindent megtett azért, hogy a Déryné törzsvendégeinek eszébe se jusson máshová menni.
Ha egy korábbi törzsvendég ma lép be a Dérynébe, először azt hiszi, hogy eltévedt. A cukrászdát ugyanis hosszú időre bezárták, teljesen átépítették, és ma Budán ez az egyik legdivatosabb hely. Az új tulajdonos ugyan bisztrónak nevezi, de nem sértené a Dérynét, ha valaki étteremnek vagy kávéháznak hívná. Mindkettőnek megfelel, nem is akárhogy.
Először egy szombat estén mentünk el megnézni: tényleg akkora durranás-e az új hely, mint ahogy mondják, és mint ahogy elég sokat írtak is róla. Ha egy vadonatúj és divatos helyre megy az ember, mihez kezd legelőször? Persze, hogy körülnéz. Nagyon sokáig nem tudok az ajtóban ácsorogni, mert szinte azonnal megszólít egy fiatalember, és pillanatok alatt elvezet az előre foglalt asztalhoz. Az asztalfoglalás bölcs dolog volt, mert egyébként a Déryné az utolsó székig tele volt vendéggel. A viszonylagos félhomályban körülnézve látszik, a helyet az első (vagy ki tudja hányadik) randevús párok és a baráti társaságok szeretik. Aki a nagyobb feltűnést kedveli, annak ideális választás a terem közepén elhelyezett hatalmas bárpultnál üldögélni. A terem közepén egy hatalmas Bisztró felirat világít. Nagyobb társaságnak a borospincét ajánlom. Az aláfestést ezen a napon DJ szolgáltatja, hétköznap jazz zene szól.
Nekünk egy kis asztal jut, amely kissé ijesztő közelségben van a szomszédjától. Így esik meg az, hogy míg megpróbálom bepréselni magam, veszélyes közelségbe kerülök a szomszédos asztalnál vacsorázó lánytársaság túrógombócával.
A Déryné, bármilyen elegáns és felkapott hely, nem akar elrettenteni, nincs brokátba kötött étlap, a vendég minden lélegzetvételét leső pincérsereg. A vezetőség az állandó vendégkör kiépítését szeretné elérni, ami láthatóan sikerül is, mert sokan mozognak már otthonosan az étteremben.
Bár az étlap egyszerű kartonlap, a választék sem zavarba ejtően nagy, mégis mindenki találhat szája ízének megfelelő fogást. Az ár is elfogadhatónak látszik. Az étlapot nézegetve kiderült, a fogásokat főleg a magyaros konyha kedvelőinek szánták. Én viszont állítom, hogy az sem fog csalódni, aki az argentin steaket, egy jó halat, vagy egy itthon szokatlan fogást szeretne megkóstolni.
Első választásunk sült kukorica krémleves és andalúz jeges gaspacho volt. Előbbinek kellemes, bár kissé konzervíze volt, a gaspacho viszont, a fokhagymás baguette-el párban, remek ízharmóniát produkált.
A második fogásnak választott klasszikus Déryné Burger (ezt argentin bélszínből készítik) viszont vagy nem volt felszolgálónk kedvence, vagy valami más baj lehetett vele, mert gyorsan lebeszélt róla, így maradtunk a „sima“ argentin steaknél, amelyet chimichurri mártással kínáltak. (A chimichurri apróra vágott oregánó, esetleg kakukkfű fokhagymával, sóval, borssal olajban.) Megkóstoltuk a csirkemell steak capreset is, amely a vele sült buffalo mozarellával és a házi pestoval szintén kellemes választásnak bizonyult. Desszertnek a napi ajánlatból választottunk: sült fagylaltot narancsos öntettel.
Talán az elviselhetőnél kicsit édesebbre sikerült, de a felével sikerült megbirkóznom. Lehet, hogy legközelebb a túrógombócot fogom kipróbálni, mert a vendégek jó részénél ez a befutó, és hátha ők tudnak valamit.... Utoljára Náncsi néninél ettem finomat, és persze, a nagyi receptjét követve, az én túrógombócom is nagy sikert arat. Összességében kellemes benyomással és teli hassal távoztunk, és a pénztárcánk sem sínylette meg túlságosan a vacsorát. Igaz, nem ittunk alkoholt, ami biztosan megtöbbszörözte volna költségeinket.
A Déryné nagy előnye, hogy már korán, reggel fél 8-tól kinyit, amit azért érdemes szóvá tenni, mert egyelőre Budapesten elég ritka az olyan hely, ahol munka előtt vagy hétvégén jót lehetne reggelizni.
A Déryné az idei versenyben már megszerezte a Legígéretesebb Új Kávéház címét. Lehet, hogy a nagy elismerés az oka, de a Dérynének talán már nem is kell további reklám. Két okom is van ezt gondolni. Az egyik, hogy az étterem már javában működik, de honlapja az Interneten egyelőre a jövő ígérete, ugyanis nem működik. 2008-ban ez már elég ódivatú. A másik szokatlan eset az, hogy hiába szerettem volna elérni a tulajdonost. Reméltem, hogy ebben a cikkben az ő érdekes történeteivel köszönhetek el a Dérynétől, de rosszul gondoltam, nem ment. Sokszor próbáltam, de többszöri megkeresésemre sem hívott vissza. Nem nagy ügy, de remélhetően nem fér bele a Déryné vendéglátó szeretetébe. Jó, majd legközelebb...
