A Belmondo zenekar júliusban jelentette meg Hogy nézel rám című második albumát. A zenekar frontembere ugyan fájlalja, hogy elveszítette a régi "nyersesek" jelentős részét, de bízik abban, az új lemez elnyeri majd tetszésüket. Czutor Zoltánnal sikítozó lányokról, vallásról, szüzességről és Tóth Gabiról is beszélgettünk.
Múlt hétvégén a győri PANKKK tehetségkutató zsűrijének egyik tagja
Tizenhét zenekar szerepelt a versenyen. A műsor első felében még azt gondoltunk, nagyon jó a felhozatal, de a tehetségkutató második felében fellépő zenekarok sajnos igénytelen és színvonaltalan előadást produkáltak. Közülük talán négy, vagy öt zenekart kifejezetten kínkeserves volt végighallgatni. De az az igazság, minden zenekarnak van olyan stádiuma, amikor ügyetlen és szerencsétlen. Én azt mondom, mégis érdemes próbálkozni. A Nyers zenekarral sok tehetségkutatón részt vettünk. Más irányba haladt volna az életem, ha nem veszek részt ezeken a megmérettetéseken.
Szoktál segíteni kezdő zenekaroknak? Megkeresnek?
Én csak tanácsot tudok adni. Szerintem az én, illetve a hozzám hasonlók szerepe pont ez lehet. Abban tudok segítséget nyújtani, hogy milyen legyen a színpadi megjelenés, a hangvétel, a hangszerelés, a szöveg; korrigálok, figyelmeztetek.
Mindezek a Te esetedben hogy néznek ki? Ezeket az említett elemeket még a Nyers időszakában találtad ki, formáltad meg, majd átvitted a Belmondóba?
A Belmondo első lemezén található dalok lettek volna a Nyers következő lemezének dalai. Egy ideig nem tudtam, hogy a dalaim vajon miért nem játsszák a kereskedelmi csatornák, beleértve a Vivát vagy a Danubiust. Azt gondoltam, hogy vagy azért nem kérnek a dalainkból, mert képtelen vagyok ilyen fajta slágert írni, vagy azért nem, mert félnek a Nyersről és a Czutor Zoltánról terjengő sztereotípiáktól, és már eleve úgy hallgatják meg a dalokat, hogy alkalmatlan lesz erre a célra. Szóval, tettem egy kísérletet, és felkértük az én szemléletemben, keverésemben, hangszerelésemben készült dalokhoz Szabó Z. zenei producert, aki ugyanazokból a sávokból, az ő koncepciójával egy olyan lemezt alkotott, ami szinte azonnal bekerült a kereskedelmi médiumokba. Bebizonyosodott, hogy az ördög a részletekben rejlik. Egyet viszont nagyon bánok: Az a közönség, akik korábban nyersesek voltak, és ikonként tekintettek rám, annak jelentős részét elveszítettem akkor, amikor deklaráltam, hogy közelíteni akarok a popzenéhez. Ez azért furcsa, mert amióta létezett a Nyers, mindig azt hangoztattuk, hogy popzenét akarunk játszani, sőt, úgy tudom, a Heaven Street Seven és a Kispál is mindig ezt mondta.
Mennyiben határozza meg a Belmondót Czutor Zoltán vallásossága? Köztudott, hogy sokáig tagja voltál a mormon egyháznak.
A zenét semennyire sem befolyásolja. A dalszövegekben sem a gyakorló vallásosságom a meghatározó. Azért vonzódom a valláshoz, mert a gondolatvilágom szerint egyébként sem buzdítanék rosszra senkit. Persze, én magam elég sok rosszat elkövetek, ha akarom, ha nem. Mostanában egyébként hadilábon állok a vallással. Amióta elváltam, nagyon megzuhant az aktivitásom, mind egyházi, mind gyakorlati szinten. Most például nem fogadnék el tőled cigit, ha betartanám, amit kellene. De gyakran olvasok Bibliát, tegnap este is olvastam lefekvés előtt. Amikor a legaktívabb korszakomat éltem –akkor voltam vasárnapi iskolai tanár, és egyházi irodalomról és a Szentírásról tanítottam - akkor is az egészséges szkepticizmussal álltam az élet dolgaihoz, ettől függetlenül léteznek olyan jelenségek az életünkben, amiket nem magyarázhatunk azokkal a tényekkel, amiket már tudunk. Nem számszerűsíthetjük és rendezhetjük olyan kategóriákba, amit az emberi civilizáció kezelni tud. Az egyik ember így gondolkodik, a másik úgy, van, aki nem is foglalkozik vele. A zenében annyira van jelen a vallásom, hogy volt már eset, mikor imádkoztam, hogy ne menjek el nagyon az erdőbe, miközben írok egy számot.
Miért a válásodhoz kötöd a vallás gyakorlásától való elszakadást?
Elég komoly felelősség volt rajtam abban a közösségben, amelynek a tagja voltam. A keresztény, zsidó vagy az iszlám kultúrában sem megengedett a házasságon kívüli nemi élet. Nekem ígéretet kellett volna tennem, hogy amíg nem házasodok meg újból, addig tartózkodó életet élek. Nem tettem ígéretet. Ez az én gyengeségem, ez van, de nincsenek álmatlan éjszakáim. Innentől kezdve nem is végezhettem azokat a dolgokat, amik rám voltak bízva, így eltávolodtam a gyakorlati vallástól. De a szívemben nem. Persze, azt gondolhatják, milyen képmutató vagyok, hiszen ez lett volna az egyetlen dolog, amiről le kellett volna mondanom, és én még ezt sem tudtam megtenni. A többi parancsolatot viszont betartom.
Tavaly a bulvárlapok kedvelt célpontjává váltál a
Az egész történet onnan indult, hogy felajánlott nekem az egyik bulvárlap egy online blog felületet. Én ennek nagyon örültem, mivel elsősorban nők olvassák… Azt gondoltam, vannak olyan gondolataim, amiket szívesen megosztanék másokkal; ezek moralizáló, mondhatni már-már konzervatív gondolatok, természetesen nem politikai értelemben, hiszen én ahhoz nem értek. Azonban rövid idő elteltével azt éreztem, hogy a szerkesztőségnek ez nem szimpatikus. A blog ellenben egészen népszerű volt, szóval lényegében persze, ez a része tudatos volt.
Több szarkasztikus vicces poén fűződik a Belmondo nevéhez, általában megpróbáljuk a saját közönségünket ledöbbenteni, majd helyrerakni. Volt egy ártalmatlan áprilisi tréfa, miszerint én kilépek a zenekarból, és Szekeres Andris helyettesít engem, amíg meg nem találják az új frontembert. Ezek után megjelent egy hír az említett lapnál arról, hogy micsoda rettenetes csapás érte a magyar könnyűzenét. Majd mikor figyelmeztették őket arra, hogy ez az egész csak áprilisi tréfa volt, a cikk írója írt egy sértődött cikket, miszerint a bulvár média nekem sok szívességet tett, én ehhez képest most becsapom őket és közönségüket. Nos, ez volt az utolsó csepp a pohárban, és megszakítottam a kapcsolatot az internetes bulvár magazinnal, illetve lehetőség szerint az összes bulvár médiummal. Persze hébe-hóba most is írnak rólam, de előtte se kerestem a kegyeiket. A magánéleti ügyeimről szóló írásról pedig csak annyit, hogy magánéleti mélypontom közepette egy budapesti szórakozóhelyen megláttak csókolózni Tóth Gabival, akihez egyébként se előtte, se utána semmi közöm nem volt (igaz, testvérével, Tóth Verával haverok vagyunk). Mindenkinek vannak gyenge pillanatai, nekem ez egy ilyen volt. Ezt meglátta egy bulvár újságíró és tulajdonképpen onnantól kezdve két-három hónapig nem szálltak le rólunk.
Ezek a bulváros megjelenések nem rontottak a jó híreden, illetve a Belmondo jó hírén?
Én nagyon szeretném, ha nem abba a társaságba tartoznék, akiknek annyi is elég, hogy környezet alapján ítélnek. Szerintem sokkal inkább az a lényeg, mit csinálok, mit mondok és gondolok. Persze nem azt mondom, hogy nem fontos a környezet, nyilván vannak határok. Gyakran fellépünk például az RTL Klub reggeli műsorában. Élőben játszunk, ráadásul ott nagy szeretettel és jóindulattal fogadnak minket, arról nem is beszélve, hogy nyolcszázezer ember látja a műsort. Egész életemben igyekeztem arra fektetni a hangsúlyt, hogy a gondolataim célba érjenek, nem pedig arra, hogy kivel mutatkozom és kivel nem. Ez a fajta sznobéria mindig nagyon antipatikus volt nekem, mint ahogy mindenfajta elitizmus is.
Rocksztár
Valahol olvastam egy interjút veled, amiben azt mondtad, ti akartok lenni a magyar Beatles.
Nyilván csak viccből mondtam ezt. A Beatles nagy gyerekkori kedvencem. Egyébként nagyon sokan azért kezdenek el zenélni, mert meglátják, hogy üvöltöznek a lányok a rocksztárokért. Annak idején a Beatles is ezért alakult, hiszen látták Elvis Presleyt és a rajongótáborát. Annyira közel érzem magam az egész brit zenei kultúrához és a figuráihoz, hogy soha nem mentem el egyikük koncertjére sem, mégpedig azért, mert nem akartam azzal szembesülni, hogy nincs közvetlen kapcsolatom velük, például Paul McCartney-val. Közben pedig azt gondolom, nagy lelki rokonság van közöttünk, a fizikai lehetetlenségekbe azonban nem kívántam beleütközni.
Ez tényleg ennyire vonzó egy zenész számára? A sikítozó lányok? Azért biztosan vannak kellemetlen élményeid is…
Történt már olyan, hogy szórakozóhelyről hazakísért pár 18 év körüli lány, aztán becsöngettek és vihorásztak a kaputelefonban. De igazából ezek egyáltalán nem zavarnak, kivéve néhány esetet. A legutóbbi után rendőrségi feljelentést is tettem; egy miskolci srácot nyáron otthagyta a barátnője, aki Belmondo rajongó, én viszont egyáltalán nem is ismerem. Valamiért nekem tulajdonította a fiú a szakítást, ezért engem és a gyerekeimet is megfenyegette egy levélben. Aztán volt olyan is, amikor egy 15 éves lány azt gondolta, hogy nekünk együtt kell leélnünk az életünket. A próbahelyünkön két-három éve megjelent a szüleivel, akinek azt mondta, hogy együtt járunk. Mikor kiléptem a próbahelyről, a nyakamba ugrott és elkezdett csókolgatni, miközben apukája és anyukája ott álltak és mosolyogva néztek ránk. Úgy éreztem magam, mint egy bizarr amerikai filmben. Majd mondtam, hogy itt nem erről van szó, de továbbra is írogatott. Azt írta, szeretné, ha én venném el a szüzességét, én persze udvariasan elküldtem (egyébként sem szeretek szüzességet elvenni). Aztán egyre durvább leveleket írt, a vége már az volt, hogy én tönkreteszem az életét, ezért ő is tönkreteszi majd. Volt egy idősebb hölgy is, aki gyakran írt. Idősebb volt, mint az anyukám. Nagyjából 200 levelet küldött már nekem. Azt írta, a rádióban hallott velem egy interjút, és tudja, hogy különböző karnációk során nekünk össze kell tartoznunk, és egyszer én vagyok az idősebb, egyszer ő, a lényeg, hogy nekünk minden életben együtt kell lennünk. Szóval, ilyenek is vannak, de egyébként napi 1-2 levél jön, mind megválaszolható.
Leventét, a legidősebb gyermekemet sokáig érdekelte a hip-hop, aztán kilenc évesen felkerült a Volt fesztivál válogatás CD-jére a Minek a Jó Bot című számával, amit egy horgászás alkalmából írt. A lemezt azonnal kiadták volna, de én nem engedtem. Azt gondolom, hogy ha valaki gyerekkorában belekerül a szórakoztatóiparba, kikerülhetetlen, hogy eltorzult személyiség váljon belőle. Egyébként nagyon muzikálisak a gyerekeim. A legkisebb fiam azt mondja, zenész akar lenni, a kislányomat is érdekli a dolog. Győző elsős általános iskolás, nagyon jó ritmusérzéke van, remekül Freestyle-ozik. Papp Szabival (Supernem) gyakran találkozunk, ő utána mindig napokig áradozik róla. Tényleg olyan gyerek, akivel együtt nevetnek, nem rajta. A kamaszkori lázadás nagyon jellemző Leventére, így nem akar ezzel a zenei világgal foglalkozni. Az anyja fotós és modell, az apja zenész, el akarja ettől teljesen szeparálni magát, és komoly tudós akar lenni. Természettudományi gimnáziumba jár, nagyon alapos, hajnalban kel, sportol, kijár futni a Margitszigetre, és nagyon állhatatos gyerek, bár elég linkóci volt kicsiként.
Filmekhez is készítesz zenéket, mostanában dolgozol valamin?
A legutóbbi munkám valószínűleg soha nem mutatják be, ez a Tüskevár című film lett volna, de nem volt pénz sajnos a befejezésére, így három-négy éve áll a dolog. Készítettem egy dokumentumfilmhez is zenét, amit vetítettek Filmszemlén és a Duna Televízión is. A film különleges foglalkozásokat mutatott be. Nagyon szeretem a színházi munkákat is: A Mechanikus narancshoz írtam dalokat. Szabó Győző mindig emlegeti is, hogy az a kedvence, és feltett szándéka, hogy megrendezi majd. Szívesen foglalkoznék ezzel. A Szegedi Tudomány Egyetem egyik promóciós anyagához is készítettem zenét. Az a baj, hogy minél jobban a fókuszba kerülünk, annál kevésbé fordulnak hozzánk ilyen felkérésekkel, mert azt hiszik, nem vállalnánk el, vagy ha igen, olyan horribilis összegeket kérnénk, hogy csak na. Pedig erről szó nincs. A jövőmnek a zeneszerzést és szövegírást képzelem el. A zeneszerzésbe pedig nagyon sok minden belefér, mondjuk a sláger popzenékhez nem értek, de zenei rendezéssel szívesen foglalkoznék.
