Negyven éve, 1968. november 1-jén lépett életbe az Egyesült Államokban a korhatár rendszer. A filmek értékeléséhez vezető kisebb hisztéria a Psycho nyomán tört ki. Amikor azonban elharapódzni látszottak a szexuális töltetű jelenetek, és a négybetűs, szalonképtelennek minősített szócska is elhangzott a filmvásznon, vallási szervezetek nyomására bevezették a korhatár kategóriákat.

 
 Nem az Egyesült Államokban sorolták először kategóriákba a filmeket, Nagy-Britannia például már korábban meghajolt a hasonló törekvések előtt. Amerikában a különböző vallási szervezetek jól szervezett kampányokkal próbálták felhívni a figyelmet a "filmes kultúra eróziójára", az alkotásokban elharapódzó erőszakra, szexre, és erős nyelvezetre. Az igazán nagy botrány 1966-1967-ben, a Nem félünk a farkastól, az Ulysses és az I,ll Never Forget What,s,isname című filmek moziba kerülésével robbant ki. 

Az elsőben egyértelmű, s nem túl irodalmi utalások hangzottak el a női domborulatokról, az utóbbi két alkotásban már a szaporodással kapcsolatos ige is szerepelt, ráadásként a harmadikban orális szexet is imitáltak. A közvélemény öncenzúrát követelt, így végül a filmipari szövetség (MPAA), valamint a mozitulajdonosok szövetsége (NATO) beleegyezett a korhatár rendszer bevezetésébe. 

1968 november 1-jén a mozikba betérők már a következő besorolásokkal találkozhattak: G (vagyis a mindenki által megtekinthető), M (szülői felügyelet mellett ajánlott), R (17 év alattiak csak szülői felügyelet mellett tekinthetik meg), illetve X (17 év alattiak nem tekinthetik meg). A rendszer eredetileg az R kategóriánál megállt volna, de végül a mozitulajdonosok nyomására, a pereket és a vitákat elkerülendő, bekerült az X besorolás is. A besorolások alkalmazása elvileg csak az MPAA tagjaira vonatkozott, hiszen azt törvényi erővel nem lehetett kikényszeríteni az alkotmány első, a szólásszabadságot garantáló kiegészítése miatt. 

Az évek folyamán a kategóriák némi változáson mentek át, a filmek és a filmelőzetesek besorolásáról egy külön ebből a célból létrehozott bizottság dönt. Általános szabályok szerint, ha egy filmben legalább négyszer hallható a négybetűs ige, ahhoz már 13 év és szülői felügyeletet szükségeltetik. Nem mindegy azonban, hogy káromkodásként, vagy szexuális utalásként hangzik-e el, utóbbi esetben szigorúbb a bizottság. Ha kábítószer, például marihuána kerül a terítékre, szintén (minimum) PG-13 kategóriáról startol az alkotás. Komolyabb dió a pucérkodás, a csupasz férfi felsőtestet még tolerálják, de a kivillanó női mellek már automatikusan PG-13, de inkább R besorolást kapnak (mint ahogy ez az Elveszett jelentés című film esetében is történt). Az egyenlő bánásmód a nemi szervek esetében jelenik meg, legyen szó akár nőkről, akár férfiakról, a besorolás egyaránt szigorú, R-es. 

A rendszerrel egyidősek a körülötte fellángoló viták is, sokan túl prűdnek minősítik, míg mások azt hangoztatják, hogy a szexualitás mellett, helyett a véres, erőszakos jeleneteket kellene szigorúbban minősíteni.