November 6-án, csütörtökön nyílik a Kolta Galériában (1053 Budapest, Ferenciek tere 7-8., III. lépcsőház, II. emelet) Nagy Zoltán fotóművész Torinó című kiállítása, melyen az „utcai fotográfia” sajátos és összekeverhetetlen remekeiben gyönyörködhetnek az érdeklődők.

Nagy Zoltán kiállítása 30 ezüsthalogén, analóg, fekete-fehér nagyítást mutat be, 30 x 40 cm – es méretben. A fotók a klasszikus értelemben vett „utcai fotográfia“ termékei. Spontán, megismételhetetlen utcai jeleneteket, érzelmeket megjelenítő találkozásokat – helyzeteket, hangulatokat ábrázolnak, mesélnek el. A képek 2001 és 2008 között készültek, Leica M6 – os géppel, néha 35 mm – es, de többnyire 50 mm – es objektívvel. A válogatás egy kb. 170 fotóból álló és állandóan gyarapodó anyagból származik. A fényképeket először a turini Agorá könyvesbolt - galériában, 2007 májusában állították ki.

Miért éppen Turin?

Mert nem csak a jól ismert és bőségesen fényképezett fővárosok – nagyvárosok ajándékozhatnak a fotográfusnak olyan kitüntetett pillanatokat, amelyek a hétköznapok első pillantásra banálisnak tűnő kulisszái mögött gazdag utalások-összefüggések-megfelelések-ellentétek játékát rejthetik.

Mert nem csak New Yorkban lehet a „street photography“ –t művelni és Párizsban a francia humanista iskola hatása alatt kattintgatni. A világ nem csak metropolisokból vagy apró falvakból áll, de vidéki, kisebb - nagyobb városokból is.

Mert Turin európai város, mint Budapest, és kell, hogy mi európaiak egyre jobban megismerjük egymást. A fotók segítségével is. Kell, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. A közös európai „haza“ otthonossága megjelenhet egy lefotózott utcasarok hangulatában is.


Mert Turin olasz város ugyan, de nem mediterrán jellegű. Inkább közép-európai hangulatú, francia „beütéssel“. Egy kivétel az olasz városok között. A fekvése kicsit hasonlít Budapestre: egy folyó (a Po) választja el a város sík részét a domboktól. Közvetlen magyar vonatkozás: Kossuth Lajos itt töltötte élete utolsó 33 évét és itt halt meg 1894–ben.

Turin jelenkori történelme is mozgalmas. Gazdasági élete a nagyipari monokultúrára volt alapozva (FIAT: a múlt század hatvanas éveitől kezdve az eredetileg kb. 400 000 lakosú város több mint 500 000 délolasz „bevándorlót“ vonzott magához és telepített le). Az autógyártás kríziséből kifolyólag a nagyipar egyre inkább szerepet vesztett. A város új tervek laboratóriuma lett: a súlypont áthelyeződött a könnyűipar, az elektronika, a tudományos kutatás, a kulturális produkció, a szolgáltatások, a bankszektor, a turizmus felé. A bevándorlók, a munkát keresők manapság külföldről érkeznek: az arab országokból, Albániából, Romániából, Latin-Amerikából, Afrikából.