Rengeteg olyan amatőr fotó maradt ránk 1956-ból, amelyet magyarok készítettek, ám az akkor Magyarországot megrohamozó külföldi riporterek képeiből csak keveset láthatunk itthon. Dánia most tizenkét ilyen Vagn Hansen dokumentumfotót ajándékozott a Magyar Nemzeti Múzeumnak - meglincselt holttestekkel és tettre kész tizenéves forradalmárokkal.

"Véletlenül sikerült egy olyan képet csinálnom, amely bejárta a világot és a forradalom jelképévé vált. Megláttam egy komoly tekintetű szép lányt svájcisapkában és zubbonyban, orosz géppisztollyal a vállán, akit rávettem, hogy néhány képet készíthessek róla" - így emlékszik vissza a ma élő legidősebb aktív fotóriporter, a 94 éves dán Vagn Hansen egyik leghíresebb képének születésére, amit Budapesten készített 1956 októberében.

A képen szereplő kislány, az akkor tizenöt éves Erika nyugaton a bátorság és a remény szimbóluma lett. "Tekintete nem engedi el a tekintetünket" - fogalmazott a múzeum főigazgató helyettese, Dr. Szikossy Ferenc, aki arról is mesélt, hogy az akkori, magyarországi eseményeket is feldolgozó magazinokban megjelent drámai képek saját identitásuk és értékrendjük felülvizsgálatára késztette a dánokat.

Egész Dánia figyelte, hogyan harcolnak a magyarok a szovjet túlerő ellen. Hatalmas volt a felháborodás és a humanitárius tettvágy: az iskolák bezártak, hogy a gyerekek is segíthessenek gyűjteni a magyar segélyalapnak. Az akció nem is maradt eredmény nélkül, három hét alatt több millió koronát sikerült összegyűjteniük, s a dán kormány döntött az első ezer magyar menekült befogadásáról is.

"Erős, bátor, csinos"

Henning Schultz egyike volt azoknak a fiatal dán kamaszoknak, akik részt vettek ebben a gyűjtőakcióban, s akik rajongtak Erikáért. "Mindannyian megszerettük őt, azt gondoltuk, nagyon erős, bátor és csinos" - emlékezett vissza Schultz, aki szerint a fiatal magyar forradalmár más volt, mint a dán lányok.

Tinédzserként elrejtette az egyik legnépszerűbb dán magazin, a Billed Bladet három számát, s felnőtt fejjel bukkant rájuk egy láda mélyén az általános iskolai tankönyvei között. Schultz ekkor, 2006-ban határozta el, hogy felkutatja Erikát, s odaadja neki a régi újságokat. Rengeteg időt fektetett a keresésébe, több magyar lapot is megkért, hogy tegyék közzé Erika képét, hátha valaki ráismer. A kérést csak a Magyar Nemzet teljesítette, de eredmény nélkül.

Később viszont rábukkant egy 1981-es újságcikkre a Berlingske Tiende című lapban A hős Erika halott címmel. Egy Dániában élő '56-os menekült mesélte el, hogy Erikával együtt járt szakácsiskolába, s a lányt 3-4 évvel idősebb barátja vitte a felkelők közé. A cikk szerint Erika a Vöröskeresztnek segített sebesülteket menteni november 4-e után, s ekkor érte halálos lövés egy szovjet géppisztolyból.

Drámai élmények, lincselés, romok

Schultz ekkor úgy döntött, a Magyar Nemzeti Múzeumnak adja magazinjait, s mivel kutatása során a kép készítőjével is megismerkedett, az ő közbenjárásával került a tizenkét Hansen kép Magyarországra. A fotósnak a Köztársaság téren fekvő holttestek látványa volt a legdrámaibb élménye, s ez a hozzánk eljuttatott válogatásból is kitűnik.

Meggyalázott holttest az utcán heverő Sztálin-kötet mellett, lincselés, romok és tankok, bámészkodó tömeg, gyerekek, nők, pusztítás - valóban megrendítő a gyűjtemény. Az pedig még közelibbé hozta a képeken ábrázolt emberi sorsokat, hogy az egyik látogató régi barátját vélte felfedezni az egyik felvételen.

Külföldi fotósok '56-ban: kevésre emlékszünk
A képek azért számítanak ritkaságnak, mert bár a becslések szerint az 56-os forradalom idején körülbelül negyven külföldi fotóriporter volt Magyarországon, s rengeteg kép készült, ezek közül itthon mindössze 87 felvétel elérhető. Hiába özönlöttek a világ minden tájáról az újságírók, ma már csak három-négy ismertebb név maradt a köztudatban.

John Sadovy volt talán az egyetlen olyan nyugati fotóriporter, akinek neve már a Kádár-korszak propagandájában és történeti irodalmában is szerepelt, mivel a Köztársaság téri lincselés brutális jeleneteiről készült, a Life-ban megjelent riportképei alkalmasak voltak rá, hogy bizonyítsák a rezsim alaptézisét: 1956-ban ellenforradalom volt.

Ismert 56-os fotós még Erich Lessing osztrák fotóriporter, aki szintén több száz dokumentumfotót készített akkoriban, Jean Pierre Padrazzini , a Paris Match fiatal sztárfotósa azonban inkább tragikus halála, mint képei miatt lett híres. A fotós 1956. október 30-án, a Köztársaság téren kapott sebesülésébe halt bele november 7-én Párizsban. Testébe tizennégy golyó fúródott, szétroncsolódott a lába, hasa és gerince.

A sebesült riportert sürgősen a Péterfy Sándor Utcai Kórházba szállították, ahol kétszer is megműtötték. Riportertársának sikerült elintéznie, hogy 1956. november 3-án repülőgéppel Párizsba szállítsák, ott ismét megoperálták, megmenteni azonban nem lehetett.

Több ezer magyar kép: csak a véletlen műve

Az egyelőre gyér külföldi képanyag mellett a magyar képarchívum nagyon gazdag, de ezek zömmel amatőr felvételek. Több ezer ilyen fényképe van a Magyar Nemzeti Múzeumnak, a Magyar Távirati Iroda (MTI) gyűjteménye pedig tízezer képre rúg.

Az azonban, hogy ezek a képek még léteznek, csupán a véletlen műve - mondta el lapunknak a kiállítás kurátora, Jalsovszky Katalin. "1956-57-ben a belügy gondoskodott róla, hogy minden, a forradalomról készült képet eltüntessen. Minden negatívot megsemmisítettek, a fotósüzletekből és az amatőröktől is elkobozták a képeket, mert nyomozati bizonyítéknak számítottak" - mesélte a kurátor.

Sok olyan család volt, ahol a férfiak a forradalom iránti érzelmi-politikai elkötelezettségük miatt, kockáztatva a börtönt, nem voltak hajlandóak megsemmisíteni ezeket a képeket. Ilyenkor vagy az asszonyok tépték szét, vagy égették el a fotókat a férjük vagy fiuk tudta nélkül, vagy a férfiak próbáltak megfelelő rejtekhelyet találni a felvételeknek. Volt, aki befőttes üvegbe tette és elásta a kertben, volt, aki közintézmény csillárjába dugta, vagy a konyhában egy régi teásdobozban rejtette el.

Bár az MTI fotógyűjteményének sem maradtak fenn a negatívjai, a másolatokat a rendszerváltás előtti években megtalálták, - máig rejtély, hogy pontosan hol - s reprodukálták őket.

A Magyar Nemzeti Múzeum azt reméli ettől a kiállítástól, hogy elindul egy folyamat, s könnyebben jutnak majd hozzá a külföldi fotósok műveihez. A tervek szerint Norvégiával és Svédországgal is együttműködnének majd.