Ép testben ép lélek - vallja Kamarás Iván, akivel kivételesen nem szerepekről, színházról és színészetről beszélgettünk, hanem a szintén gyermekkora óta élete részét képező sportról.
A balett családi vonalon is adta volna magát. Sosem próbálkoztál vele?
A szüleim valóban ezzel foglalkoztak, de a saját példájukból fakadóan nem nagyon akarták rámerőltetni. Ráadásul gyermekkorban kell eldönteni, hogy valaki elkezd-e balettezni, ami aztán az egész gyermekkorra rányomja a bélyegét, hiszen óriási fegyelmezettséget kíván, ráadásul kifejezetten ízületgyilkos dolog. Az élsporthoz hasonlóan ez is egy igen korán befejeződő pálya… Így aztán nekem kimaradt a balett. 20-21 évesen kezdtem el súlyzózni, mert a magasságom ellenére nagyon sovány gyerek voltam. Erősen dohányoztam is, ami mellett belefért a képbe a teljesen rendszertelen mozgás. Nyolc éven keresztül csináltam ezt, de aztán meguntam, és elkezdtem biciklizni. Lenyomtam egy nyár alatt 6000 kilométert, ami remek felkészítés volt aztán a kempóhoz.
Miért pont a kempo?
Ismerősök révén alakult így. Korábban egyébként A miniszter félrelép kapcsán tanultam kicsit bokszolni, és utána kesztyűzgettünk is mindenfelé Szabó Győzővel és sok más kollégával is. A kempo mellett foglalkoztam azóta thai boksszal is, illetve vannak speciális perzsa eredetű buzogányaim, amikkel erősíteni szoktam: remekül megedzik az ütőizmokat, a tenyérizmokat, csupa olyan részt, amire egy küzdősportos embernek nagy szüksége van. Múlt nyáron 35 évesen végre megtanultam gyorsúszni, így ez is bekerült a mindennapjaimba, idén pedig elkezdtünk vízisízni és wakeboardozni, ami remek szórakozás is amellett, hogy kiváló mozgás.
A filmszerepeidnél mennyire tudtad alkalmazni a küzdősportos tudásodat?
Akkoriban kezdtem el harcművészettel foglalkozni, amikor éppen egyáltalán nem volt filmszerepem. Nem volt könnyű periódus az életemben: vissza kellett fordulnom az alapokhoz, és sűrűn kellett ismételgetni az alázat szót is. A sport nagyban segített ebben, és adott egyfajta belső erőt, kitartást, láttam, hogy érdemes várni. Most már olyan mennyiségű munkám van, hogy nagyon nehéz összeegyeztetni vele az edzéseket, de muszáj.
Mennyit sportolsz egy héten?
Mindennap igyekszem edzeni valamit, de manapság már inkább korszakonként törnek rám ezek a dolgok: mindig azt csinálom, amihez éppen kedvem van. Viszont mióta az eszemet tudom, nem volt két hétnél hosszabb kihagyásom.
Ahhoz kell a sport, hogy a feszített életritmus mellett megőrizd a kondíciódat, vagy akkor is ilyen intenzíven edzenél, ha nem kellene sokat éjszakáznod, rendszertelenül dolgoznod?
Mindkettő. Próbálok egyfajta középutat kialakítani. Például nem mondom, hogy nem szívtam el egyetlen szál cigarettát sem, mióta sportolok, de általában nem dohányzom. Figyelem azt is, mennyit sportolok, ha aznap este játszom. Ha nagyon kell koncentrálnom az előadáson, inkább kevesebbet vállalok be, hiszen egy szerep hatalmas idegfeszültséggel jár, és komoly teherbírást igényel. Úgy veszem észre, hogy ami az évek alatt halad előre, abból egyre jobb dolgok sülnek ki, ami pedig megáll, az általában a biológia folytán elkezd visszafordulni, majd utána leépül. Ez a sportra, a fizikai kondícióra fokozottan igaz. Közhelyesen hangzik, de akkor is azt vallom: ép testben ép lélek.
