Magyarországról Ausztrián át Dél-Csehországba lépve, a cseh határszél első kilométerei tulajdonképpen a következő látnivalókat kínálják: kaszinók, kurvák, gombaárusok, benzinkutak, kertitörpe-árusok. Mi a kertitörpékkel ismerkedtünk meg.

Magyarországról Ausztrián át Dél-Csehországba lépve, a cseh határszél első kilométerei tulajdonképpen a következő látnivalókat kínálják, a sorrend most lényegtelen: kaszinók, kurvák, gombaárusok, benzinkutak, kertitörpe-árusok, erdőszélek, és az erdőszéleken megint csak kurvák, gombaárusok, kertitörpeárusok. Az ember ez utóbbiakat nézve hajlamos lenne azt gondolni, hogy ide jött egy csomó vietnámi, akik a cseh Sumava erdeiben összefogdostak mindent, amit találtak: törpéket, manókat, őzeket, sőt még néhány arra járó gólyát, indiánt, négert és gombát is, no meg Stan és Pant. Hogy mit keresnek ugyanitt a színes üveggömb-halmok? Nos, talán az lehet a magyarázat, hogy aki erre jár és kedve tartja, Karácsony táján feldíszítheti velük a fenyveseket. 

A látvány meghökkentő. Az ember fékezni kezd, a retikülös lányok reménykedve megmozdulnak, a gombaárusok hirtelen mosolyogni kezdenek, megnézik az autó rendszámát, hogy előkapják a megfelelő árcédulákat, de hát az ember mindig a legérdekesebbet választja, és ezek kétségkívül a színes és gyakran meghökkentő külsejű törpéket és egyéb meselényeket kínáló standok. Furcsa lehet egy osztrák férfi itteni programja: megáll, egy Hófehérkével csillapítja mesés vágyait, megebédel a kaszinó melletti étteremben, aztán vesz egy kertitörpét meg egy kis rókagombát, elvégre várja otthon a család... És ha vallásos, hát betesz a csomagtartóba egy-két színes üveggömböt is, jó lesz majd Karácsonykor, a szeretet ünnepén. 

De térjünk vissza a kertitörpékhez, mint esztétikai élvezeteink csúcspontjához. Még ha csak hét lenne belőlük... Annyian vannak, hogy a portékájuk melletti kisasztalnál sziesztázó vietnámi árusok afféle mesebeli óriásoknak tűnnek mellettük, akik törpe-hadseregükkel vonultak be az országba, a közeli „sógorok” legnagyobb örömére.
Magyarországon nincs a kertitörpéknek különösebb kultuszuk, és Csehországban sem tartoznak a kedvenc kerti díszek közé: kifejezetten a szolíd és jóízlésű osztrákok és németek kedvéért települtek hát ide az árusok. A kertitörpék és manók történelme nem is olyan régi: 1872-ben egy thüringiai kisvárosban kezdték el gyártani őket, agyagból, és igazi kultuszuk akkor kezdődött, amikor a városok gazdagjai villákat, palotákat kezdtek építeni maguknak a városszéleken. Bizony, a kertitörpe akkoriban a gazdagok kiváltsága volt – és persze az ízlésükről is sok mindent elárult. Hogy miért éppen a törpe, az jó kérdés, egyes források szerint ők védelmezik és őrzik a kerteket a betolakodóktól. 

Az osztrákok ezek szerint nem panaszkodhatnak kertjeik közbiztonságára, de ebben is a németek járnak az élen: az országban egyes becslések szerint közel 26 millió kertitörpe álldogál a házak előtti-körüli kertekben. Hollandiában is nagy divatnak örvendenek, annak ellenére, hogy 1925 és 1989 között hatósági engedély kellett ahhoz, hogy valaki agyagfigurával ékesítse udvarát.
A kertitörpe, mint annyi más dolog a világon, két táborra osztja az embereket: vannak rajongóik, és vannak, akik megvetően gúnyolódnak e különös szokáson. E sorok írója nem kíván állást foglalni ez ügyben: annyi azonban biztos, hogy ha és amennyiben egy pirossapkás, hosszú szakállas lény kertembe vetődne, rögvest megkérdezném tőle, nem tetszik-e jobban a szomszéd füve. És ha azt válaszolná, hogy nem, hogy ő itt akar maradni, mert ez a legszebb kert a környéken, kicsit csalódott lennék. De ki azért nem űzném, ha már ilyen jó ízlése van...