Az olvasottság nem publikus.

Kultúrpart

  •         
  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció

Kultúrpart

  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció
Tíz éve halt meg Jean Marais

Tíz éve halt meg Jean Marais

Kultúrpart a szerző friss bejegyzései 2008. 11. 06.
Jön a testvérzenekarok fesztiválja!
2023-01-29 22:04:37

A Bihari Akácfa utcai kapualjából számtalan zene formáció bújt elő az évtizedek folyamán, február 11-én az

Exkluzív koncertre készül a magyar supergroup
2023-01-25 19:54:37

Február 1-én a Chemin Neuf lép fel a BMC Opus Jazz Clubjában. Nem mindennapi koncertélményt ígér a

Ambient a troposzféra határáról
2023-01-25 11:00:56

Új albummal és klippel jelentkezik a kísérletező kedvű billentyűs, Grócz Bence. A Konkoi szólóprojekt

Az év írója szerint Budapest valamit nagyon tud
2023-01-23 19:53:19

Szilágyi Zsófia Emma elsőkönyves szerző kapta a 2022-es Arany Medál díjat az Év Írója kategóriában. Vele

további bejegyzések a szerzőtől »

Tíz éve, 1998. november 8-án halt meg Jean Marais, a múlt század második felének egyik legnépszerűbb francia filmcsillaga. Ez a jóképű, daliás sztár, eszményi nőideál, generációk bálványa a férfiakat szerette, Jean Cocteau-val Franciaország művészvilágának egyik legnépszerűbb párosát alkották.

Jean Villain-Marais néven Cherbourgban született 1913. december 11-én. Anyja néhány évvel később férjét otthagyva két fiával Párizsban telepedett le. A színház világához vonzódó Marais-nek mindenütt elutasításban volt része, így alkalmi munkákból élt, esténként pedig színdarabokban és filmekben statisztált. 1937-ben aztán találkozott Jean Cocteau-val, a francia kulturális élet egyik meghatározó alakjával. Kapcsolatuk, amely Cocteau 1963-ban bekövetkezett haláláig tartott, az ifjút nemzetközi hírű színésszé, a francia filmművészet egyik oszlopává tette - amihez persze nem csak a vonzó külső és Cocteau támogatása, hanem tehetség is kellett. Első színpadi sikerét Cocteau Oidipus király című darabjában aratta, majd következett a Rettenetes szülők színpadon, majd filmen. Nők millióinak szívét dobogtatta meg mint Ruy Blas a Királyasszony lovagjában (1947) és Orpheuszként (1949). 

Mentorán kívül is olyan kiváló rendezőkkel dolgozhatott mint Jean Renoir, Luchino Visconti. Hihetetlenül népszerű volt, filmjeire tódultak a nézők, akár kosztümös szerepet játszott (A púpos, 1959; Cléves hercegnő, 1961; A vasálarcos, 1962), akár a minden hájjal megkent nemzetközi szélhámost, Fantomast alakította, Louis de Funés ellenfeleként. Marais azon kevés mozisztár közé tartozott, akik a legveszélyesebb jeleneteket is dublőr nélkül forgatták.
A hetvenes években csak színházban játszott, a filmezéshez 1982-ben tért vissza, de korábbi sikereit nem tudta megismételni: eszköztára ekkorra már avittnak bizonyult. Utoljára Bertolucci Lopott szépségében jelent meg a filmvásznon egy rövidke szerepben, színpadon pedig Prosperót játszotta Shakespeare A vihar című színművében. 

Élete utolsó tizenöt évében lakóhelye a nyugodt Vallauris falucska volt, a Cote d,Azur-ön. Tevékeny volt mindvégig: kerámiákat készített, festett, megírta emlékiratait. Huszonöt éven át ő volt az elnöke a francia filmművészek szövetségének is. Életművét 1996-ban Becsületrenddel, valamint a Művészetek és Irodalom érdemrend parancsnoki fokozatával ismerték el. 1997-ben megrendült az egészsége, két alkalommal is súlyos mellhártyagyulladással kezelték, 1998. november 8-án légzési problémák következtében halt meg egy cannes-i kórházban. Halála megdöbbentette Franciaországot, mert szerették és tisztelték a huszadik század második felének egyik legismertebb francia színészét. Utolsó útjára ezrek kísérték, sírjára bronz portrét állítottak, amely első híres filmje, a Szépség és a szörnyeteg főszerepében ábrázolja. 

Ez a jóképű, daliás sztár, eszményi nőideál, generációk bálványa a férfiakat szerette, Jean Cocteau-val Franciaország művészvilágának egyik legnépszerűbb párosát alkották. Társa halála után Marais tovább népszerűsítette Cocteau műveit, rendszeresen tartott könyveiből felolvasást. Élete mentes volt a botrányoktól, a harmóniát kereste mindenben. Egyik utolsó interjújában azt mondta: "Az élet igazságtalan. Nekem mindenből csak a legjobb jutott".

tovább
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Film

Ajánlott bejegyzések:

  • De mégis, mik voltak '22 legjobb filmjei? De mégis, mik voltak '22 legjobb filmjei?
  • A halálba is követte szerelmét a leghosszabb éjszakán A halálba is követte szerelmét a leghosszabb éjszakán
  • Hamarosan átadják az Arany Medál-díjakat Hamarosan átadják az Arany Medál-díjakat
  • A dunai az ideális, a sivatagi már túl puha A dunai az ideális, a sivatagi már túl puha
  • Ők kapták a Nemzet Művésze elismerést Ők kapták a Nemzet Művésze elismerést

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpart.hu/api/trackback/id/tr557835158

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tovább a Facebook-ra

Hallgasd a Kultúrpart műsorát a Trend FM-en! Minden szerdán 16-18h között várunk benneteket!

trendfm_logo_subhead.jpg

Legolvasottabb

  1. Megdöbbentő fotók a néptelen fővárosról
  2. Top 10: ezek a legjobb szerelmes filmek
  3. A 10 legütősebb drogos film
  4. Megjöttek a meztelen hősnők
  5. A forradalom egy holland fotós szemével
  6. Meztelenség és anatómia
  7. A legizgalmasabb fotók 2015-ből
  8. Meztelen fővárosiak
  9. Készülőben a nagy meztelen album
  10. Nézd meg a 48-as szabadságharc hőseiről készült fotókat!

Hírlevél feliratkozás

Kultúrpart Csoport

  • Kultúrpart Produkció
  • Kultúrpart Kommunikáció
  • Rólunk

Kapcsolat

  • Impresszum
  • Partnereink
RSS Facebook Twitter
süti beállítások módosítása
Dashboard