2008. november 8-án elhunyt Czigány Lóránt író, irodalomtörténész. Temetéséről később gondoskodnak - tudatta a Magyar Írószövetség.
Czigány Lóránt Londonban élő magyar irodalomtörténész nevét mára jól ismeri a magyarországi szellemi élet és még jobban a nyugati világban szétszórtan élő magyar humán értelmiség. Egyike azoknak, akik már igen korán felismerték, hogy az emigrációban élő íróknak és tudósoknak személyre szóló feladataik lehetnek a nemzeti kultúra ápolásában, és e feladatok megoldása során párbeszédet kell kezdeményezniök a magyar- országi kulturális élet képviselőivel. Ez a felismerés nem csupán az övé: általában az 1956-os magyar forradalom veresége után nyugatra távozott fiatal értelmiségiek ennek az eszmének a szolgálatában alakították életüket és munkájukat.
A fiatal szegedi egyetemi hallgató mint nemzetőr vett részt a forradalmi eseményekben, a második szovjet katonai intervenció után menekült Angliába: Oxfordban és Londonban végezte egyetemi tanulmányait. Dolgozott a British Múzeum könyvtá- rában, ahol mint a magyar könyvek szakreferense igen színvo- nalas gyűjteményt hozott létre, egyetemi vendégtanár volt Berkeley-ben (az Egyesült Államokban), munkatársa volt az angol rádió magyar szerkesztőségének és a Timesnak, és egy rövid ideig diplomáciai szolgálatot is ellátott: az 1990-ben hivatalba került első demokratikus kormány idején.
Mint irodalomtörténész a magyar irodalom angliai recepciójának történetével, valamint az emigráció magyar irodalmával foglalkozott, igen sok tanulmányt írt a klasszikus és a modern magyar irodalomról, ezek többnyire nyugati magyar folyóiratokban rejtőznek. Legnagyobb munkája az 1984-ben napvilágot látott The Oxford History of Hungarian Literture. From the Earliest Times to the Present című nagyszabású összefoglalás, amely régi igényeket kielégítve rajzolt képet a magyar irodalom nyolcszáz esztendős történetéről. 1990-ben, már Budapesten, adta közre Nézz vissza haraggal! című tanulmánykötetét, ebben az államosított, azaz pártállami fennhatóság alá helyezett magyarországi irodalom kiszolgál- tatottságáról és küzdelmeiről, a megalkuvásokról és a helytállás erkölcsi példáiról adott számot. 1994-ben megjelentetett Gyökér- telen, mint a zászló nyele című kötetében pedig a nyugati (emigráns) magyar irodalom életéről és nagyegyéniségeiről írott tanulmányainak és kisebb cikkeinek egy részét gyűjtötte össze.
(Pomogáts Béla: Az irodalmi nemzet szószólója)
