Nagyon cool, trendi, de legfőképpen pimaszul fiatal tagokból áll a Jacked zenekar. Igaz, még iskolások, mégis úgy érzik, máris megtalálták saját stílusukat. Velük beszélgettünk.

Honnan ismeritek egymást?

Mózner Laci: Nagyon fiatalon, hetedikben egy osztályba jártunk. Hárman kitaláltuk, hogy csinálunk egy zenekart. Kaptunk hangszereket karácsonyra, és elkezdtünk hülyéskedni. Akkor fordult komollyá a dolog, amikor elkezdtünk saját számokat írni.

Nagyon fiatalon? Miért, most hány évesek vagytok?

Mórocz Tomi: Én 21 éves vagyok, a többiek 19 évesek.

És ilyen fiatalon már megtaláltátok a saját stílusotokat?

Tomi: Eleinte csak feldolgozásokat játszottunk. Volt egy rendezvénysorozat, a Hangosztás, ahol sok fehérvári zenekar fellépett. Akkor ilyen zúzós punkos zenéket játszottak, mi is. 2005-ben elkezdünk saját számokat írni, ennek több periódusa volt. Először a feldolgozásokhoz hasonló számokat írtunk, volt egy-két koncert, aztán szépen lassan kitágult a stílus. 2006-ban felvettünk 4 saját számot, ami már a mai Jacked.

És aztán mint a mesékben, felkeresett titeket a kiadó?

Tomi: Volt egy PANKKK pályázat, mi pedig megpályáztuk a külföldi koncertet és a lemezt. Sikerült megkapnuk a támogatást, elmentünk felvenni, de persze az elsődleges célunk az volt, hogy külföldre küldjük tovább. Mikor a stúdiózás végén voltunk, felkerestek a Universaltól. először megijedtünk, nem akartuk, hogy a saját képükre formáljanak. De egyáltalán nem ez történt, azt mondták, csináljuk azt, amit eddig. Lényegében azoknak a marketinges lányoknak köszönhetjük ezt a sikert, akik jártak a koncertjeinkre. Sem menedzsert, sem producert nem kaptunk, saját elképzeléseink szerint készült a lemez. Mondjuk, olyan is lett…

Olyan is lett? Ez mit jelent?

Tomi: Sok hibája van sajnos. Sok olyan hibát vettünk észre utólag, amit akkor, a felvételnél nem. De, mivel elsőlemezes zenekar vagyunk, ez azt hiszem, nem akkora probléma.


Vannak mentoraitok?

Tomi: Nincsenek. vannak viszont olyan emberek, akik sokat segítettek, hogy egyáltalán bekerüljünk a pesti koncertkörforgásba. Voltunk párszor a Heaven Street Sevennel, és még pár másik zenekarral is koncertezni. Ez nekünk nagyon fontos volt. Egyébként ebben a műfajban nagy összetartás van a zenekarok között. Jóban vagyunk szinte az összes indie zenekarral: az Amber Smith-szel, a Mooggal, az Ez Basic-kel, és a Panic Radióval is.

Szajkó András: Egy társaságról van szó. Hogy ezek a zenekarok előtérbe kerülhessenek, olyan koncerteket szerveznek (mint például az Indie Tour) ahol mi játszhatunk.

Tomi: Mondjuk életkorban változó a közönség. Az Amber Smithnek egy fokkal idősebb közönségük van, de a Moognak nagyjából ugyanaz, mint a mienk.

Lesz második klipetek?

Jancsó Gábor: Lesz majd. Pár hete volt három koncertünk, Veszprémben, Székesfehérváron és Pesten a Ráday Klubban. E három koncertet felvették és összevágják, és emellett vannak még ötletek. Majd valamikor készen lesz.



Mit csináltok a zenélés mellett?

Laci: Suliba járunk mindannyian.

Tomi: Én is. bár még nem voltam nagyon sokszor.

Laci: Közgázra, Kodolányira, Károli Gáspárra járunk. Tomi egy alapítványi suliba.

És mi lesz veletek a suli után? Marad a zene?

Tomi: Ezt még mindenki máshogyan látja, nem mindenben értünk egyet, és mindenki máshogyan képzeli el a jövőt. Ebből megélni nyilván nem tudunk, legalábbis öt éven belül. A zenélést mindenképp csináljuk tovább, de vannak más terveink is.

Mi a véleményetek az emósokról?

Laci: Egy zenei stílus képviselői. Ennyi.

Szajkó András: Szerintem ez hülyeség.

Tomi: Szerintem tettlegességig itthon soha nem fog fajulni, mint mondjuk nemrégiben Mexikóban. Vannak köpködések, de nincs gond.

András: Nagyjából egy évvel ezelőtt az egyik kereskedelmi csatorna feldolgozta ezt a témát, hogy mi is az hogy emó, és arról szólt a film, hogy mindenki utálja őket valamiért. De szerintem ez hülyeség. Egyébként azt szokták mondani, hogy hasonlítunk rájuk.

Ti milyen koncertekre jártok?

Tomi: Szeretjük a Kispált és a Tankcsapdát és a P.Mobilt is (Tunyogi rest in peace). A Kispál még mindig tud új dolgokat kitalálni.



Miért nem írtok dalokat magyarul?

Tomi: Eszünkbe sem jutott, hogy megpróbáljuk. Vannak olyan dolgok, amiket magyarul lehet jól kifejezni, de vannak olyanok is, főleg ezen a stíluson belül, amit csakis angolul tudok kifejezni. Akár ritmikailag is jobban passzol bele ez a nyelv, mint a magyar. A Kaukázus meg hülyén hangzana angolul.

Rajongó lányok? Zaklatnak?

Gábor: Vannak rajongó lányok körülöttünk. Nincsenek őrültek, csak mind ugyanolyan. Írogatnak, kérdezgetnek általános dolgokról, csak kíváncsiskodnak, semmi extra.

András: Aláírás, közös fénykép; ez jót tesz az egónkak. Sokkal jobban értékelem a komoly kritikákat, mint ezeket a kislányokat.

Milyen kritikákat kaptok?

Tomi: Ha belemásznak a mélybe, és szétboncolják az egész zenét, emellett viszonylag el tudunk menni úgy, hogy közben felvesszük a számunkra értékes dolgokat. Van, amikor viszont a kritikából és az derül ki, hogy a zenénknek se piaca nincs Magyarországon, se a zenénkkel nem tud mit kezdeni az ország, ezek elég elszomorító kritikák.