A csehszlovák kommunista rezsim egyik legnagyobb szégyenére derült fény – immár hivatalosan is - Csehországban. Az ötvenes években a – többek között politikai okokból – bebörtönzött nőktől mintegy hatszáz csecsemőt vettek el, és helyezték őket „pótcsaládokhoz”. Legtöbb esetben az itteni ÁVH vagy más, a rezsim politikai szervezeteihez tartozó „apákhoz és anyákhoz”.

A kommunista idők bűneit vizsgáló szervezet adatai szerint ezek az akkori gyermekek mindmáig nem tudják, kik is valójában, kik voltak igazi szüleik.

A különös sorsú „kommunista ifjak” közül senki sem kereste meg hivatalosan a velük foglalkozó intézményt, és a cseh napilapok most nyílt felhívással próbálják összegyűjteni az áldozatokat. A témával néhány éve kezdtek el foglalkozni, amikor az első bizonyítékok előkerültek. Mivel hivatalos adatok nem állnak rendelkezésre, minden egyes fogoly nő sorsának utána kell járni ahhoz, hogy egyáltalán megtudják: ki szült közülük a börtönévek idején. Az első becslések szerint 1948 és 1962 között mintegy 575 csecsemőnek adtak így életet, ebből huszan születésükkor meghaltak, és mintegy félszáz terhes anya volt politikai okok miatt börtönben.

Az esetre először 1994-ben hívta fel a figyelmet egy orvos, és azóta mindössze három konkrét ügyet sikerült bizonyítani, az érintett azonban azóta elhúnyt. Történészek szerint az egész módszer szovjet példából született, az akkori Szovjetunióban ugyanis „divat” volt a kollektív nevelés elmélete és gyakorlata. Az ötvenes években rohamosan nőtt a nevelők száma, és gyakran erőszakkal érték el, hogy azok a nők, akiknek férje börtönben volt, ilyen nevelőintézetekben helyezzék el fiatalkorú gyermekeiket. A hivatalos indoklás szerint ez volt az egyetlen módszer, hogy a kicsikből ne váljon „reakciós elem”, és ez – úgymond – az anyáknak is jól felfogott érdekében állt...

Ami a büntethetőséget illeti, az esetekkel foglalkozó szakemberek pesszimisták: nem létezik ugyanis semmilyen feljegyzés, hivatalos adat az esetekről. „Csak véletlenül, az egyes esetekkel foglalkozva bukkanhatunk majd nevekre, mivel semmiféle központi szervezetről nem maradtak adatok, amely irányította volna az akciókat” – mondta újságíróknak a tényfeltáró bizottság egyik tagja. A „rezsim gyermekei”-nek nevezettek ráadásul név alapján nem megtalálhatóak, hiszen az adoptálók nevét viselik, akik – ha még élnek egyáltalán – mélyen hallgatnak a tényekről.

A dologgal kapcsolatban arra is felhívták a figyelmet, hogy akkoriban alighanem minden kommunista országban történtek ilyen és ehhez hasonló esetek...