A katarzis korunkban egyre ritkábban van jelen a színpadon, ezért is volt olyan nagy sikere ezekben a hónapokban Románia több városában is a Rudolf Hess tízparancsolata című produkciónak, amelyben színész és rendező egyaránt képes volt kiváltani közönségéből ezt a megrendült, emelkedett és megtisztult lelkiállapotot.
A rendező, Tapasztó Ernő és az egykori náci vezért megjelenítő színész, Harsányi Attila a produkció tanúsága szerint valóban egymásra talált. A Miskolci Nemzeti Színházból érkezett, a Szegedi Hetek Csoportjának alapítójaként is ismert Harsányi Attila egy óra alatt emberfeletti teljesítményt nyújtott
A bukaresti előadás után az MTI tudósítójának bevallja: életében most először nem érezte "színészetnek" azt, amit a színpadon alakított. Ez több volt mint játék - mondja, nem tagadva, hogy valóban azonosulnia kellett a megjelenített figurával, a börtönében öngyilkosságra készülő Rudolf Hess-szel. Csakhogy a darab nem önmagáról a náci vezérről szól csupán, hanem mindarról, amit korunkban is megtestesít: az előítéletekről, a parttalan indulatokról, a megideologizált felsőbbrendűségről.
Ezért sem volt jelentősége annak, hogy a kilencvenhárom éves Hess bőrébe egy harmincöt éves fiatalember bújik.
"Mindannyiunkban ott lapulnak ezek az érzések, nekem is saját előítéleteimet, indulataimat kellett fölnagyítanom" - vallja Harsányi, akit mindez különösen megvisel, hiszen alaptermészetében amúgy szelíd, mindenfajta agresszivitástól megriadó ember. Felidézi: valamelyik előadáson az első sorban ülők közül néhányan ösztönösen is bólogattak, amikor Hess szerepében azt fejtegeti: a zsidókat kinyírták, és most helyettük ott vannak a törökök, elárasztanak az "arab beduinok és a japán turisták”. Ettől a nézői reakciótól a színész megijedt, miközben egyre hitelesebben kellett hergelnie önmagát a náci szerepében.
Harsányi Attila képes levetkőzni a színészi munka erőltetett gesztusait, nincs szüksége fitogtatni szakmai tudását, nem akarja soha "megúszni", amit csinál, akár önmagát is "feláldozza" az előadás kedvéért - így jellemzi munkatársát az ugyancsak színész Tapasztó Ernő, az Aradi Kamaraszínház alapítója, aki most rendezőként fogadhatta a gratulációkat.
Mindketten úgy látják, hogy csak letisztult, színészközpontú, a színészi játék erejével ható színházat érdemes csinálni.
"Számomra az a legfontosabb hogy kiválthassuk a nézőben a katarzis érzését, amelyet nagyon sok színházban kezdenek elfelejteni. Sok magyarországi színházra jellemző a színjátszás elsekélyesedése, mindenfajta tét nélkül visznek színpadra előadásokat. Pedig a színháznak óriási tétje van: képes-e megmozgatni valamit az emberekben" - fejti ki Tapasztó Ernő.
Az előadás Magyarországon folytatja útját, a közönség Pécsett, Budapesten, Miskolcon, Békéscsabán és Gyulán láthatja majd.
