Magyarország az erkélyek országa. Kipakolunk erkélyeinkre mindent, WC-csészét, a gyerek összematricázott ócska íróasztalát, rá az ócska légkondit és a kovászos uborkát. Az erkély tíz magyarból ötnél alapvetően tároló, honfitársaink mindent az erkélyre raknak, ami nem fér el a lakásukban.

A magyarságukat is kirakják, ha a lakásban már nincs neki elég hely, de ezzel alapvetően nincs gond, mert ha valaki úgy akarja a közösségi érzését megélni, hogy kirak egy zászlót, tegye. A nemzeti zászlókat úgy tervezték, hogy alapvetően szépek, a miénk pedig gyönyörű, nekünk nyilvánvalóan ez a legszebb. Persze, kerülhet egy zászló fura konnotációba. Mást jelent Újlipótváros valamelyik bauhaus épületének erkélyén az év 365 napján kinn lévő nemzeti zászló, és mást jelent a Duna-kanyar egyik településének családi házán, de a zászló nem bűnös, nem fogjuk azért bántani, mert valaki kirakja. Ünnepnapon elvárjuk minden házmestertől, a többi napon fakultatív, de az biztos: a zászló ünnepi karaktere vész el akkor, ha minden nap lobog. Közintézményeken kinn lehetne folyamatosan, családi házon nem biztos, hogy kell, de szerencsére mindenki azt csinálhat, amit akar.

Illetve nem csinálhat azt amit akar, hisz a világörökség részének egyik kiemelt optikai pontján, a Kodály Körönd mellett nem lehet egy erkély tároló, ahol pont a magyar nemzeti lobogónk a legfurcsább, már csak azért is, mert Miki egér, a kerámiából készült halloween tök, a WC-ket díszítő festett fiú- és leányfejek, a madárkalitka, a műanyag napraforgók és a műanyag koszorúk között szerencsétlenül mutat. Az egyik kalitkán (mert kettő is van) furán mutat a plüss papagáj és a napernyő. Talán Waszlavik Petőfi Velorex Gazi lakik itt? Valami neoavantgard nemzeti életkép akart lenni? Mert ha már valaki a legteljesebben akarja megélni a magyarságtudatát, és ehhez a zászlót mint kommunikációs eszközt használja, hát olyan erkélyre rakja ki azt, melyen mondjuk muskátlik vannak, és semmiképp sem gumiból készült Miki egér fejek…


Magyarkodjunk stílusosan! Rakjunk ki Kovács Margit stílusára emlékeztető Mária kerámiát, vagy mit tudom én, de semmiképpen se Miki egeret. Ha valaki hétköznapokon is közintézményt csinál a lakásából, lelke rajta, de csinálja ízléssel.