Krusovszky Dénes költő, szerkesztő, kritikus. Benne van abban a tízes listában, akik megkapják (megkapták) az idén először kiosztott Junior Prima irodalmi kategóriájának díját. Első kötetének címe: Az összes nevem. A Puskin utca című folyóirat szerkesztője és a Telep csoport alapítója, amely műhelyként funkcionál az interneten. A Junior Prima díj átadása előtti napon beszélgettünk vele.

Azt hiszem, náluk ez a taktika része, csak akkor hirdetik ki a végeredményt, amikor lezajlott a díjátadó.
Mikor megtudtad, hogy te is kapsz, mi volt az első reakciód?
Meglepődtem, mert nem számítottam rá, és persze örültem. Aztán megkérdeztem, hogy kik kapják meg rajtam kívül. De az, aki közölte velem, nem tudta megmondani, azt válaszolta, hogy nincs előtte a papír. A hivatalos levélben sem volt benne, hogy kik kapták meg és kik voltak a zsűritagok. Mint mondtam, szerintem ez szándékosan volt így alakítva, hogy a díjátadó tényleg fontos legyen.
És a zsűri?
Azt is csak másodkézből hallottam, hogy Spiró György, Mezey Katalin és Kalász Márton. Bár, ha jól hallottam, Spiró azóta már ki is lépett…
Harminc éves kor alatt lehet kapni ezt a díjat. Ha minden évben ki fogják osztani tíz embernek, akkor szinte mindenki meg fogja kapni. Mondjuk anyagilag nem rossz támogatás.
Igen, hétezer euró elég komoly összeg. Ráadásul ezt a díjat magánemberek finanszírozzák (jelen esetben Erwin Schaeffer, magyar származású amerikai üzletember), szóval azért sem kell, hogy lelkiismeret furdalásom legyen, mert az állam pénzét szipkázom el. Ez egy jó modell, különben, ha jól tudom, ilyenkor több évre aláírnak a támogatók, tehát azért sem kell aggódni, hogy az idei felbuzdulás után jövőre eltűnik a díj, ahogy az a „szépemlékű” Édes Anyanyelvünk pályázattal történt.
Milyen a viszonyod a díjakkal? Elismerés szintjén mennyire számít a mostani?
Az elismerésnek általában örülök, de azért nem a díjaim alapján szeretném látni és főleg láttatni magam. A díjakat én praktikusan kezelem, azt hiszem, ami azt jelenti, hogy próbálom nem összetéveszteni őket az irodalom lényegi elemeivel. Egy életmű nem díjakból, hanem szövegekből kell, hogy álljon, ennek megfelelően, amikor befejezek egy verset, ne adj’ isten egy kötetet, és azt egy jó folyóirat vagy kiadó elfogadja, és én is többé-kevésbé elégedett vagyok vele az adott pillanatban, az ilyesmi sokkal inkább lázba hoz. Másfelől persze hasznos lehet egy díj kifelé, például megnyugtatja a családomat, hogy ezek szerint nem csak a napot lopom. A pénzjutalom meg sokszor nagyon jól jön, most is, úgy alakult, hogy magamra maradtam egy albérletben, állás nélkül, egyetemistaként. Szóval megmenekültem egy csőd elől… Egyébként nem akarok cinikus lenni, azt gondolom, hogy szükség van díjakra, és van is szerencsére néhány, ami komolyan vehető.
Például?
Mondjuk a Palládium-díj, amire ha visszanézek, tavaly megkapta Szijj Ferenc és Háy János, korábban Kemény István és Garaczi László. Mindig két kötetre adják egy évben. Ugyanakkor vannak ellenpéldák a nagy hagyományú díjak között is, a József Attila-díjnál néha fura névsorok szoktak összejönni, talán azért, mert túl sokan kapják meg egyszerre. A Kossuth-díj is vicces sokszor.
Függ attól, hogy kik vannak a zsűriben, kik milyen folyóiratot figyelnek, milyen kiadókkal állnak kapcsolatban, milyen szervezetek tagjai, hogy ennek és ennek lesz majd könyve, esetleg érdemes lehet támogatni. Mindenesetre sokkal jobban izgat egy-egy kritika a kötetemről, azokat sokkal nagyobb izgalommal várom.
Jelenleg a Puskin utca című folyóiratot szerkeszted, amit ez ELTE hallgatói önkormányzata finanszíroz.
Igen, de ezt a szerkesztők ingyen csinálják, tehát itt is az lehetne a megoldás, ha tudnánk rá rendszeres és nagyobb támogatást szerezni, mert így elég rendszertelenül jelenik meg. Most a hallgatói önkormányzattal sikerült megegyezni, hogy a jövő év elejétől már rendszeresebb lesz, mert eddig minden egyes lapszámra külön-külön kellett pályáznunk. Úgy nehéz komolyan vehető lapot működtetni, hogy csak a tördelésre és a nyomdára van pénzünk. A legrosszabb persze a szövegek beszerzése, hogy nem tudsz értük fizetni. Ez most így jó egyetemi lapnak, de ha komolyabban akarunk vele foglalkozni, akkor el kell hozni az egyetemről, ki kell onnan emelni, állami támogatásokra pályázni, ami most elég nehézkes lesz, mert ezekkel az újabb megszorításokkal a kultúrától is rengeteg pénzt fognak elvenni.
Ezen kívül még ott van a Telep. Azt vettem észre, hogy egyre kevesebb verset tesztek fel a blogra, havonta már alig egy-kettőt.
Mostanában előfordul, hogy kissé öregesre vesszük a tempót, de az ilyen idők után legtöbbször jött egy új hullám, meglátjuk most mi lesz. Ha az okokat kérdezed, azt tudom mondani, hogy egyrészt mindenki más fórumokra is dolgozik, egyre inkább más fórumokra, hogy őszinte legyek, ahogy haladunk előre a magunk pályáján. Ráadásul páran már befejezték az egyetemet és elkezdtek dolgozni közülünk, kevesebbet írnak.
A vizsgaidőszak termékeny tud lenni.
Igen, a Telep is vizsgaidőszakban született.
Meddig lehet értelme még tovább csinálni ezt a műhelyt ebben a formában?
Áprilisban, ha minden igaz, megjelenik egy telepes antológia és ennek kapcsán többször beszéltünk arról, hogy annak, amit mi Telepként csináltunk, volt egy jó íve, ami, ha olyan pontra futna ki, amivel elégedetlenek vagyunk, akkor senki nem akarná zombiblogként üzemeltetni. Szóval, megjelenik ez az antológia, ami adott esetben egy jó végszó lehet.
Tehát megszűnik a Telep?
Meglátjuk, mindenesetre most úgy néz ki, hogy ez a közös álláspont. De nem tragikus szétbomlásról van szó.
Természetes folyamat?
Igen, és azt hiszem, engem nagyon zavarna, ha ez a blog egy önmagát túlélt valami lenne. És csak azért tartanánk életben, mert jó visszhangja volt, vagy mert korábban rá voltunk kattanva. Hogyha az következik a dolog fejlődéséből – márpedig az ilyen csoportosulásokkal általában így van, hogy előbb-utóbb feloszlanak –, hogy megjelenik ez a könyv, akkor az még jó is. Az, hogy mi költőkként milyen közösséget alkotunk, nem a közös platformtól függ, hanem a szövegeink párbeszédétől. A blogot meg felesleges lenne múzeumblognak fenntartani.
Le is törlitek szövegestül, kommentestül?
Ez még kérdés, de nem hiszem. Majd maximum lesz egy utolsó bejegyzés. Ez nem arról szól, hogy abbahagyunk valamit, hanem a megmerevedett formát hagyjuk el. Mindenki ír majd máshová, könyveket adnak ki, és most már kevésbé ez az a fórum, ahol a szövegeinket közölni akarjuk.