Jubileumi licitálásnak ad otthont december elején a bécsi Kinsky-palota. Egy nagyhírű bécsi műhely világszerte nagyra becsült termékei mellett jó ára van a pécsi Zsolnay-gyár klasszikus, a maga korában mégis újszerűnek számító szecessziós műtárgyainak, amelyek megvásárlása tőkebefeketetésnek is kiváló, hiszen értéküket megőrizni, sőt: növelni is sikerült az utóbbi négy évtizedben.
A Kinsky-aukciósház másfél évtizedes fennállását ünnepli a császárvárosban, természetesen árveréssel egybekötve. A Jugendstil speciális válogatásán másfélszáz szecessziós tétel kerül kalapács alá december 3-án, a Wiener Werksta:tte világhírű iparművészeti termékei mellett a pécsi Zsolnay-gyár márkás fajansz tárgyaiig.
Dr. Ernst Ploil, dizájn- szakértő szerint a sikeres árverési ház nem véletlenül foglalkozik első perctől kezdve ezzel a területtel. A szecesszió iránti nosztalgia hosszú évtizedek óta töretlen nemcsak az osztrák műgyűjtők körében, hanem világszerte. A nemzetközi érdeklődést bizonyítja, hogy Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Belgium vagy Japán után nemrég zárult New Yorkban is egy nagy közönségsikert aratott bemutató a néhai bécsi kézműves műhely munkáiból, az Egyesült Államok után viszont máris Róma következik, és folynak az előkészületek az itáliai intermezzo után az ausztráliai prezentációra is.
Bécs természetesen nem maradhat ki a sorból: miközben a Belvedere jelenleg a Wiener Werksta:tte teljes palettáját felvonultatja - az ezüstneműtől a bőr és fa tárgyakig avagy a bútoroktól a szőnyegekig -, azalatt a Wien Museum ennek csupán egyetlen szeletére koncentrál - éspedig a WW márkájú, modern formatervezésű ékszerekre.
- Mivel magyarázható ez a máig tartó érdeklődés egy olyan néhai kézműves műhely iránt, - vetődhet fel a látogatóban kérdés. Dr. Ernst Ploil szerint a válasz egyszerű:
- Noha viszonylag kicsiny méretű, meglehetősen rövid életű és gazdaságilag sem eléggé rentábilis vállalkozás volt annak ez idején, de ami onnan kikerült, azt egyrészt világhírű osztrák művészek tervezték, másrészt kiváló szakmunkások kivitelezték. Ez a technikai és esztétikai precizitás teszi mindmáig értékessé a WW-jelzésű termékeket, amelyek a hasznosságot a szépséggel társították. Az időszerűségüket - vagy még helyesebben fogalmazva időtlenségüket - az biztosítja, hogy már a maguk korában is rendkívül moderneknek számítottak, lényegre törő formájuk pedig manapság is praktikussá avatja őket. Ezért maradtak az utóbbi négy évtizedben nemcsak értékállóak, hanem értéküket sikerült egyre tovább emelni. Így ideális tőkebefektetésnek számítottak, s még hasznot is hoztak. Manapság, amikor a műgyűjtők teljesen elbizonytalanodnak és nem tudják, hogy inkább műtárgyakat vásároljanak nyakra-főre avagy igyekezzenek mihamarabb megszabadulni a meglévő kollekciójuktól is, ennek következtében pedig az árverési házak sem tudják előre kiszámítani klienseik közeljövőben várható magatartását, a szecessziós termékek garantáltan hasznot hozó beszerzésnek számítanak - vélekedik a bécsi szakértő és így folytatja magyarázatát: - Más aukciósházak örülnének, ha a világhírű osztrák építésztől és formatervezőtől, Josef Hoffmanntól egyetlen olyan füles kínáló edényt ajánlhatnának a licitálóknak, mint amilyenből mi egyszerre hármat is elárverezünk ezüstből, rézből vagy alpakából, 17 ezer és 25 ezer eurós, előzetesen becsült értéksávban. Miközben tőle vagy Dagobert Pechétől egy-egy félméteres fali tükör hársfából faragott és aranyozott kerettel, virágos vagy leveles reliefszerű díszítéssel már 1-2 ezer eurótól is megpályázható, ezeknek nagyobb méretű változatáért - szintén a húszas évekből - már 16 ezer - 30 ezer közötti árat is elvárunk - tudatja.
Magyar szempontból is fontos megállapítással zárja tájékoztatását dr. Ploil:
- A magyar szecesszió élvonalbeli munkái az előzőekkel teljesen egyenrangúak a Kinsky-palota rendszeres kínálatában. Most például a pécsi Zsolnay-gyár európai hírű kerámiái közül egy fél méteres váza 5-10 ezer eurót is kóstál, és ez még csak a kikiáltási ára! A szóbanforgó tételt Mack Lajos terve szerint 1900 táján kivitelezték, aranyos fényben csillogó zöldes eozin máza jellemző erre a magyar manufaktúrára. Tipikusan szecessziós az a nőalak is, amelyik szélben lobogó hajjal és drapériával átkarolja a virágtartóként szolgáló, stilizált fatörzset. Ezt a díszpéldányt nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi szakirodalom is számon tartja, a Pelichet-Duperrex szerzőpáros is közölte fotóját Jugendstil Keramik című könyvében, amelyet a svájci Lausanne-ban adtak ki, még 1976-ban.
