Lőte Attilának december 3-án önálló estje lesz a budai MOM-ban Maszk nélkül címmel, amely egyben önéletrajzi könyvének címe is. Erről beszélgettünk az ismert színművésszel.
- Mi vagy ki vette rá, hogy könyvet írjon?- Korábban is szerettem írogatni. Már debreceni színészkoromban is, a műsorfüzetbe, később a Domján Edit, Vámos László, Márkus László emlékkönyvekbe, amelyeket Fábri Magda szerkesztett. Legutóbb épp Ádám Ottó nyolcvanadik születésnapjára írtam köszöntőt, amely a Tolnay Szalonban rendezett ünnepségen hangzott el. A Napkút Kiadó megkeresésére Maszk nélkül címmel gyűjtöttem egybe a visszaemlékezéseimet, amely az akar lenni, ami az alcíme: Egy színész jegyzetei a közönségnek. Az esten a húgom, Lőte Enikő zongorázik majd. Ő jelenleg a Zeneakadémia tanára, és rendszeresen koncertezik itthon és külföldön - újságolta Lőte Attila.
- Ma is aktív színész és hűséges típus: 1959 óta a Madách Színház tagja.
- Pedig Várkonyi Zoltán próbált anno elcsábítani a Vígbe, de nem mentem.
- Nem bánta meg?
- Nem. Pályám 55 éve alatt részese lehettem a Madách nagy korszakának, amelyet Ádám Ottó igazgatása fémjelzett. Ráadásul olyan remek partnerekkel játszhattam együtt, mint Kiss Manyi, Greguss Zoltán, Balázs Samu, Márkus László, Feleki Kamill, Zenthe Ferenc, Domján Edit, Schütz Ila - ők mind szerepelnek a visszaemlékezéseimben. Edittel például a halála előtti utolsó bemutatójában, a Te meg én-ben kerültünk közel egymáshoz, amely kétszereplős, zenés darab volt. A Napsugár fiúkban partnere lehettem a két nagy öregnek, Feleki Kamillnak és Balázs Samunak, akik végletesen különböző karakterek voltak. Az életben nem szerették egymást, de nagyszerűen dolgoztak együtt. Részese voltam annak a nagysikerű Shakespeare előadásnak, ahol több százszor játszottam Laertest Gábor Miklós Hamletje mellett. Szép Ernő Vőlegényében, Vámos László rendezésében én lehettem a Vőlegény címszereplője, olyan társakkal, mint Psota Irén, Kiss Manyi, Greguss Zoltán, Körmendi János és a többiek. Rettenetes, hogy lassan mindenkiről múlt időben kell beszélnünk! Legutóbb épp Zenthe Feri szoboravatásán voltam, és nagyon kellett vigyáznom, hogy ne érzékenyüljek el túlzottan beszéd közben.
- Mindig is nagy kedvencem volt Molnár, nemcsak a darabjai, hanem a prózája is: csodálatos novellái, karcolatai vannak. Őrzök tőle a könyvtáramban egy 1917-es kiadású kötetet, Ismerősök címmel. Játszottam a Játék a kastélyban, az Olympia, az Üvegcipő, az Egy, kettő, három című színpadi műveiben. Legutóbb pedig a Hattyúban Jácint atyát, a Ruttkai Éva Színházban, Pécsi Ildikó rendezésében. Szívem csücske szerep volt, de sajnos, alig játsszuk. Fellépek viszont jelenleg a Karinthy Színházban, a Dollárpapában, és az anyaszínházamban két musicalben is. Az Operaház fantomjában az operaigazgatót, a József és a színes, szélesvásznú álomkabátban pedig lekettőzve Jákob szerepét. Most éppen itt járt Webber, a zeneszerző, aki korábban látta a Fantomot. Az éneklés sosem okozott problémát, a vizsgaelőadáson például a Don Giovanni-Zerlina kettőst énekeltük Medgyesi Máriával. A családomban sok muzikális ember volt, édesanyám is zongorázott, gyerekkoromban pedig a nagymamám kísért, mikor énekelni tanultam. Édesapám orvos volt, előbb Várpalotán, majd Almádiban. Talán épp a polgári származásom miatt nem vettek fel elsőre a főiskolára, de egy évvel később maga Gellért Endre és Básti Lajos döntött mellettem. Básti egész életemre szóló példaképem maradt csodálatos orgánumával, fizikumával, tehetségével. Annyira hatott ránk, hogy a főiskolai osztályban csupa "kisbásti" ült, mikor bejött beszédórát tartani. Főiskolásként játszhattam vele Az ember tragédiájában a Nemzetiben. Jóval később pedig megörököltem utolsó nagy szerepét, Strindberg Haláltáncát. Apámék nyolcan voltak testvérek, egyik nagynéném, Lőte Éva jónevű szobrász lett, őrzök is tőle néhány alkotást. Ő jegyzi többek között a szegedi Hősi Kapunál álló két katonaszobrot. Később Dél-Amerikába költözött.
- A lánya, Lőte Réka viszont Bécsben él…
- Őt kicsi korától kedzve az állatok érdekelték, elsősorban a lovak. Sokszor leesett, sokszor összetörte magát, de nem mondott le erről a szenvedélyéről, és jól tette. Ma elismert lovasedző Bécsben, ami szerencsére nincs túl messze, ezért gyakran találkozunk. Itt járt a Hattyú premierjén is. Ha Bécsből hazajövök, mindig szíven üt, milyen rosszkedvű ez a város, ahol élek! Az Ikrek jegyében születtem, optimista ember vagyok, imádom az életet. Mindig úgy alszom el, hogy a holnapi feladataimra gondolok. Azt hiszem, nem is tudnék munka nélkül élni.
