Nyomasztó filmdráma szerencsétlen sorsú emberekről, akik rettenetes élethelyzeteikre különböző, de egyaránt rossz válaszokat találnak. Ha szereted a szociális drámákba csomagolt lélektani gyötrődést, de nem akarod hiába várni a nyomasztó cselekmény katartikus feloldását, akkor ebben a kanadai-amerikai koprodukcióban nem csalódhatsz.

A film magyar címe - Alvajárók - merőben téves, többes számnak semmi helye. Az alvajáró James Reedy, az alázatos, angyali szelídségű és lelkileg bénult fiatalember, akinek személyén keresztül bontakozik ki ez a mélyen drámai és felkavaró történet. Nővére, Joleen egyedül neveli 11 éves kislányát, Tara-t; szegénységük és életkilátástalanságuk nyomán nem marad más választása, mint gyermekével James szegényes otthonába költözni. 

A fiatal férfi életét fenekstül felforgatja nővérének és unokahúgának érkezése, a rajta tornyosuló nyomás egyre borzaszóbb kényszerpályákra sodorja. Munkanélkülivé, szökevénnyé majd törvényenkívülivé válik, menekülése során egyre mélyebbre és mélyebbre sülyed, mígnem személyes poklának utolsó körében végül újjászületik.

A film egyharmadáig úgy tűnik, hogy a főhős Joleen Reedy, az édesanya lesz, s a feltétetelzés már csak azért is jogosnak látszik, hiszen a szerepet nem más, mint a csodálatos Charlize Theron játsza. Aztán, amikor hirtelen eltűnik a színről, ami addig nyomasztó volt, egyszerre borzasztó lesz. A fókusz egyre inkább James és Tara kapcsolatára helyeződik át, és a szociális kilátástalanság köréből átlépünk a személyes fenyegetettség világába.

Nick Stahl káprázatos játékot nyújt a szelídségének maszkja mögött mély frusztrációt hordozó James szerepében. A Terminátor 3 John Connorjaként ismerős fiatal színész ezúttal határozott mozdulattal csapja le névjegyét a színjátszás asztalára. Charlize Theront fölösleges bemutatni. Korosztályában René Zellweger és Nicole Kidman mellett a jelenlegi hollywoodi mezőny egyértelműen legnagyobb formátumú színésznője. Tara, a kis lolita megszemélyesítőjére, AnnaSophia Robbra a Tim Burton-féle Charlie és a csokigyárból emlékezhetünk. A filmben feltűnik továbbá Woody Harrelson, aki újra magára ölti kedvenc szerepét, a kedves sörprolit, valamint Dennis Hopper, aki a testvérpár zsarnok apját játsza rendkívül meggyőzően.

Az a szegénység és létbizonytalanság, mely a cselekmény közegét adja már eleve rendkívül intenzív drámaiságot hordoz, ebből bomlik ki James és Joleen sorsa, és az nyomasztó csak igazán. Aki szeretné végignézni, hogy a hősök hogyan jutnak ki a fényre lelkük mély börtönkamráiból, s eközben miként törik-zúzzák össze egymást és önmagukat, annak érdemes jegyet váltani a Sleepwalking című filmre.