Az Oresztész bemutatójának napján, amikor a „főiskolások” színházat csinálnak az előcsarnokból, kint tolong a tömeg és hömpölyög a sok „celeb", a Nemzeti Színház egy eldugott pontján, a harmadik emeleten, melegbe- hidegbe váltó folyosókon túl, a Kaszás Attila teremben főpróba zajlik. Vassza Zseleznova. A kivétel erősíti a szabályt.

Kivételes alkalom, ha egy előadás keretein belül kettőt kapunk, de hogy ennek a kettőnek ráadásul még a szerzője sem ugyanaz, az már… pláne. Gorkij a Vassza Zseleznova első változatát 1910-ben, a másodikat 1936-ban írta. Brecht vele közel egy időben, 1930-tól 1932-ig dolgozott A kivétel erősíti a szabályt című tandrámáján. Vajon mi lehet az, amiben a kettő egy a rendező Zsótér Sándor számára, és elég erős-e ez az egység ahhoz, hogy én, a néző is elfogadjam a döntését? 

A két darab, ma este, egy előadás két felvonását jelenti. Az „első felvonás” „jelenetei” (azaz a Vassza Zseleznova felvonásai) között elsötétül a színpad, és a színészek átrendezik a teret. Az első felvonás nyitó és záró képe ugyanaz: a szereplők Eizenstein Patyomkin-páncélosát nézik egy kis tévén.
Az elsőben felvonás során „jelenetenként” cserélnek szerepet a színészek. Csak Vassza marad Básti Juli, illetve… csak Básti Juli marad… Ő a kivétel. 

A Vassza díszlete akár egy óriás IKEA-babaház, vagy IKEA-hajó, hajóház, hajópadlófiókvilág. Rekeszek vannak benne, amikben elférnek a matrózmintás, vagy egyszerűen csak kék-fehér színű ruhát viselő szereplők. Vassza házában sok a gyerek és a cseléd: mindegyikőjüknek megvan a maga helye. Az anya, Vassza intéz mindent, az ő mindenkitől mindenben másságát hangsúlyozza az is, hogy Básti Juli más generációba tartozik, mint az előadás összes többi szereplője (a férjét, vagy a testvérét játszó színészeket is beleértve). 

Kilóg közülük, senkihez sem hasonlít. Kivéve talán Söptei Andrea-Natasát. Ahogy halad előre az előadás úgy válik mind hasonlatosabbá a megjelenésük, a beszédmódjuk, és a mimikájuk. Ennek betetőzése Söptei-Natasa vallomása a húgának: nem szeretem az anyámat. Talán éppen azért nem, mert hasonlítunk egymásra. 

A férjnek bíróság elé kéne állnia, de ezt Vassza nem engedheti. Mérget ad neki. Azt vegye be, hogy elkerülhessék a botrányt. Vassza egyedül vezeti a családi hajózási társaságot. (Minden apró részlet, minden jellemző, vagy metafora rögtön vizuális tárgyi megfeleltetést nyer az előadás során. Óriás térkép a padló: a társaság hajói az egész világot bejárják. Rajta papírhajók. A faházhajó az életük kereteit is megadja.) Az egyetlen fiú felesége, Ráhel, harcos forradalmár. A kezéről csak elvétve kerül le a Lenin-báb. Lenin baba. Kesztyű- Lenin. Kisikon. Kezén vörös kesztyű. Lábán vörös harisnya. Forradalmár. 

Ki szabad ebben a világban? A lányok anyjuk "szárnyai alatt" éldegélnek. Vassza bátyja is az ő "pártfogását" élvezi. De a helyzet fordítva is igaz, a nőt is lebéklyózza a kötelesség. Ráchel azt mondja neki, egy osztályhoz tartozik, amely rossz és mindent tönkretesz. Vassza erre azt válaszolja, hogy őt nem az osztályok érdeklik, hanem a cége. Vassza nem adja ki az unokáját az anyjának, de megengedné, hogy az hozzájuk költözzön. Azonban Ráchel sem szabad. Ő "valami sokkal fontosabbnak" a rabja: a forradalmi eszméknek.

A kuli nem forral magában ilyen eszméket. A kuli egyet akar: Urgába érni, ahol majd megkapja a bérét és találkozhat a családjával. Brecht azt mondja, hogy úgy tekintsünk erre a történetre, hogy az ismerős is idegennek tűnjön.
De persze nem lehet úgy nézni, ahhoz túlságosan is ismerős. A kuli helyesen viselkedett, mert nem ellenkezett a gazdájával. Azt hihetnénk, hogy ez volt a megfelelő politika. De nem ismerte a gazda kétségeit és félelmeit (hogy pontosan látta, tudta, hogy mit tesz, hogy kihasználja a szerencsétlen kulit és ezért az majd ellene fog fordulni; ahogyan Vassza is látta, tudta, hogy mit tesz, hogy bűnös, lefizeti az embereket, elveszi egy anya gyermekét stb.) Végül a kuli felesége sem nyerte meg a pert, amit a kizsákmányoló ellen indított, habár minden érv mellette szólt, csak éppen az ésszerűségé nem: azaz hogy miért akart volna vizet adni a kuli a gazdájának? 

Forradalom és rend kérdése, és erős társadalombírálat köti össze általánosabb szinten a két színdarabot, az egyén életében pedig a jó választás lehetetlensége, a bukás és az elkerülhetetlen halál.
Léha férfiak és erős, komoly, nők, tenor és alt szólamok váltakoznak itt ma este. Különös kontraszt, érdekes betét, a sok drámai színésznő között Mészáros Piroska szopránja, aki egy megfelelő brechti tanács-trillával mutatja meg nekünk a kijáratot az előadás-ária végén.