Egy szerelmi háromszög története, az időben visszafelé, mély, szarkasztikus humorú emberábrázolás, a remek dialógusok, az emberi kapcsolódások kérlelhetetlen őszinteségű boncolása miatt maradandó Pinter Árulása.

Nyolc év történését követhetjük nyomon a Pinceszínházban Valló Péter rendezésében. Házasságtörés, szeretői viszony, árulás, hazugság, illúzió, játék, színház, azaz maga az élet. Tükör nekünk nézőknek. Szó szerint.
Ugyanis a picike színpadot maximálisan sikerült kihasználni, hét színtér megjelenítésére alkalmas, melyeket a múlt homálya fedi, fehér lepel formájában, mely tökéletes projektor vetítőnek is, jelezve az időt, mert visszafelé haladunk benne, és a vég valójában maga a kezdet. Minden helyszínen van tükör, mellyel szembe kell nézniük, illetve szembe kell hazudniuk saját maguknak és a nézők is mindig más-más perspektívát kapnak a figura értelmezéséhez, és az előadás megkoronázása a végső jelenet. A kezdeteknél vagyunk, 1968-ban egy házibulin, ahol az enyhén spicces Jerry a mosdóban, egy hatalmas tükör képében, szerelmet vall Emmának, majd a véletlenül betévedt férj, aki csak magával törődik, nem vesz észre semmit, és miután tudtán kívül engedélyt ad a következő nyolc évre, amit addigra már megismertünk, vége.
Tökéletes szövegszínház. Mindent lehet érteni, a dialógok peregnek, minden mondatnak súlya és jelentősége van, humoros és magával ragadó.
Önfeledten oldódik fel színész és néző ebben a valójában tragikusan jól ismert emberi élethelyzetben. Hisz mindenki volt már vagy az áruló vagy az elárult szerepében. Sziporkázó nyelvi humora és a sorok közti finom irónia teszi örökérvényűvé ezt a Pinter drámát.
Für Anikó lubickol Emma szerepében, a szeretetet adni és kapni akaró nő figurájában. Nem lehet elítélni tetteiért, mert vágyait követte. Robert (Újvári Zoltán), a férj talán a leginkább antipatikus figura, mert mint kiderül, már évek óta tud a felesége viszonyáról a legjobb barátjával, mégsem tesz semmit. A legszánalmasabb azonban Jerry (Hirtling István). A nem elég tehetséges művész figurája ő, aki azért karolja fel a tehetséges ifjú titánokat, hogy mégis a művészvilághoz tartozónak mondhassa magát. Nem érti a körülötte játszódó helyzeteket, nem képes senkire sem figyelni, sokszor magát sem érti. Nem érti Emmát, nem képes a változtatásra, a döntésre, felelősségvállalásra.
A nyolc év nagy vesztese ő, ami az előadás első jelenetében megjelenik már, lecsúszott minden értelemben. Se magánélet, se karrier. Szomorú, hogy a férfiak mindig későn kapcsolnak. Aktuális minden értelemben, ha szeretnénk magukon sírva nevetni egy kicsit, kihagyhatatlan a Pinceszínház előadása.
Harold Pinter: Árulás
Fordította: Bátki Mihály
Emma: Für Anikó
Jerry: Hirtling István
Robert: Újvári Zoltán
Játéktér: Valló Péter
Jelmez: Breckl János
Rendező: Valló Péter