Lehet, hogy kiváló filmes forgatókönyvírók lettek volna, de szegényebb lett volna a világirodalom, ha előbbi munkájuk során meg tudtak volna állapodni egy jelzőn. Így dőlt el a latin-amerikai irodalom két óriásának, Gabriel García Márqueznek és Carlos Fuentesnek a sorsa.
Az esetet Fuentes mesélte el Gárcia Márquez jelenlétében a mexikói Guadalajarában tartott nemzetközi könyvvásáron. Az 1960-as évek elején ismerkedtek meg, és úgy döntöttek, hogy leszerződnek egy mexikói filmprodukciós céghez forgatókönyvírónak. Volt valami baljós ebben a vállalkozásban, mert a cég székhelyét csak "Drakula-kastélyként" emlegették egymást közt. Akkor már mindketten túl voltak első publikációikon, de kellett a biztos megélhetés.
Carlos Fuentes és Gabriel García Márquez
A döntő fordulatot Az aranykakas című mexikói film forgatókönyve jelentette életükben. Roberto Gavaldon rendező Juan Rulfo művének adaptálását várta tőlük. A mexikói író erőszakkal teli, abszurd világa mellesleg nagy hatást gyakorolt a kolumbiai García Márquez későbbi munkásságára.
"Az egyik nap szóltam Gavaldonnak, hogy Gabónak nem tetszik az a jelző, amellyel egy birtok kapuját jellemeztük. És akkor egész délelőtt ezen a jelzőn vitatkoztunk. Másnap aztán egy vesszőt nem talált helyénvalónak, és akkor egész délelőtt azon a vesszőn vitatkoztunk" - emlékezett Fuentes.
A két forgatókönyvíró szőrszálhasogatása kétségbeesésbe kergette a stábot, ráadásul a vitába a rendező is többször beleavatkozott. A helyzet végül mély gondolkodásra késztette a két írót. Akkor döntötték el, hogy inkább a regényírásnak szentelik életüket.
Egyébként a film, egy kakasviadalokon meggazdagodott szegény vásári kikiáltó története, elkészült és be is mutatták 1964-ben, a "hatkezes" forgatókönyv minden bonyodalma ellenére.
