Vannak íróink, akik már „készen van”, megvan úgymond az életmű, brandnévvé váltak, így aztán folyton megkísértik őket, hogy afféle nívós melléktermékekkel örvendeztessék meg a rajongóikat. Nem mondhatjuk, hogy Parti életművében A Pecsenyehattyú és más mesék a B-side and rarities kategória, hisz Partit felkérték erre a könyvre, nem a fiókjában találta a kis kéziratköteget néhány szigligeti képeslap és egy-egy kitépett recenziót tartalmazó újság halom között.

Nem úgy Banga Ferenc. Banga kortárs szépirodalmunk első számú illusztrátora egyszer csak talált egy halom mesekönyves rajzot. Jé, ezeket én csináéltam - kiáltott fel. Vagy: Egyszer volt, hol nem volt, Banga Ferenc, gondolt egyet, és úgy döntött, hogy bizony megkeresi azokat az illusztrációkat, melyeket annak idején olyan nagy gonddal készített egy népek meséi-féle könyves projekthez, és az annyira meseszerű volt, hogy a végén meg sem jelent. 

Bangának igaz volt, amikor nem akarta veszni hagyni a sok-sok izgalmas rajzot, és igaza volt abban is, hogy Parti Nagy Lajost hívta fel, hogy ugyan gyúrja má’ át ezeket a meséket, olyan partinagyos stílusban, hiszen alkalmasak rá a történetek, meg hát Parti nagynak jól állnak az ilyen átírások, szóval, egyet mondott és két szerző lett belőle: Parti Nagy Lajos és Banga Ferenc: Pecsenyehattyú és más mesék. 

A könyv korrekt vállalás, Parti kibillentette a meséket eredeti helyükről, hétrét hajtogatta a mesék szövetét, így máshová kerültek az élek, de a nagy hajtogatás közben idegen anyagok is ráragadtak a mesékre. Szinte minden mesében van egy-egy oda nem illő instrumentum, tévé, busz, szódagép, megálló. 

Nem tudjuk, hogy az olyan szép sorok, mint az „úgy vette magához a rizst, mintha a múló időt költené el” Partitól erednek, csak gyanítjuk, hogy igen. Hiszen ezek a mesék Parti nagy meséi. Mindegyik történet „Hol volt, hol nem volttal kezdődik” és „boldogan élt, amíg meg nem halt”-féle fordulattal ér véget, a köztük lévő mese pedig stipi-stopi a Parti Nagy Lajosé, hiszen ezeket a mesebeli figurákat a szerző örökbe fogadta, és a saját nevelési elvei szerint formálta saját képére és hasonlatosságára. Nem ő a vér szerinti szülő, mégis őt tekintjük  apának. 

Szinte harapni lehet azokat az ízes szavakat, melyekkel Parti megörvendeztet minket, ügyes összevonásokkal, kurtításokkal és kiegészítésekkel alakította át a szövegeket, melyekből afféle modern városi mesék lettek, villamoskalauzzal, érintős képernyővel, dzsakuzzival.
Banga Ferenc pedig képregényszerűen jelenetez, és felfesti ennek a különös világnak az arcképcsarnokát, melyben a pecsenyehattyúknak olyan a csőre, mint az ütvefúró.