Íme egy könyv, amely ugyan egyáltalán nem úttörő, de nem is akar az lenni, sőt: a szinte teljes egészében Harry Potter- sorozatra hajazó könyv szerzője cseppet sem szeretne túlnőni J.K. Rowling zsenialitásán, egyszerűen csak szórakoztat és elrettent attól, hogy ágyunk alá kukkantsunk lefekvés előtt. Hiszen ott vannak a rémcserkészek...

Dean Lorey, az elsőkönyves író (aki egyébként mozifilmekben, tévésorozatokban dolgozik aktívan)  fantáziája csillagos ötöst kap valószínűleg minden olvasótól, hiszen akkor is egyedi kötetet alkotott, ha maga a történet szinte töviről-hegyire megegyezik Rowling világával: Adott ugyanis egy kisfiú, aki nem Harry, hanem Charlie. Charlie Benjaminnak sokszor vannak rémálmai.  És amikor Charlie elalszik, a szörnyek életre kelnek. A szörnyek, a mumusok, akik bizony az ágyunk alatt várják a megfelelő időt. Minden egyes ilyen álommal Charlie portált nyit a rémségek földjére, ahol a főgonosz, Barakkas próbálja őt hatalmába keríteni.
Charlie különleges (no lám), hiszen senkinek nincs ekkora hatalma.
A barátok: egy fiú egy lány, akárcsak Hermione Granger és Ron Weasley, e történetben is három jóbarátról van szó, akik segítik egymást minden bajban. 
Charlie különleges képessége miatt a Lidércálmok iskolájába kerül, ahol tehetsége miatt mindkét osztályba besorolják. Igen, ismerős.
Az iskola, mely a világ legcsodásabb fájára épült erőd, hajóroncsokból készült. Itt képzik azokat, akik különleges képességeik segítségével legyőzik a sötétségben támadó szörnyeket. A  főgonosz, a már említett Barakkas a Föld pusztítására tör. A fiúnak minden agyafúrtságára, tehetségére és társaira is szüksége van, hogy megmentse saját magát és családját, és hogy leszámoljon a gonosz szörnyekkel, és főellenségével...

Szóval, ismerős történet, ám annál egyedibb álmok, lények, boszorkányok és helyszínek jelennek meg a műben, amelyek Lorey fantáziavilágát dícsérik.
A kötet első oldalain megismerkedhetünk a különös rémcserkészekkel, a gusztustalan, póklábú rémségekkel, amelyek életre kelnek álmainkból, így a történet könnyedsége mellett még a felnőtteket is meg tudja rémíteni olykor-olykor. Sajnos azonban nehezen szakad el egy Harry Potter-rajongó a folyamatos összehasonlítástól, tényleg nem könnyű, a könyv mindazonáltal letehetetlen, hiszen nem akar sem többet, sem kevesebbet: szórakoztat, kikapcsol, és az agyunkat is keményen megmozgatja, hiszen fantáziánk beindul.
Dean Lorey ugyan itt-ott ugyan mintha félbehagyta volna a karakterek pontos kidolgozását, olykor-olykor túlzásokba esik, máskor pedig hajlamos elsiklani fontos részletek felett.

Ellenben néha még a felnőtteknek is sokkoló képsorokat ír le, mint például a gonosz banya esete, aki az ember agyából kiszívja (szó szerint) az emlékeket. Nos, ez eléggé elrettentő lehet,  és valószínűleg némelyik kiskamasz a könyv olvasása után nem mer majd lefeküdni. De nem kell ám csüggedni, hiszen a könyv hátulján útmutatást is kapunk, hogyan kell szörnyeket legyőzni saját otthonunkban.



Végülis a kötet rettentő izgalmas, mindenképpen ajánlható mindenkinek, Harry Potter-fanatikusok vegyenek egy nagy levegőt és legyenek befogadóak, nyitottak. Tényleg nem kell ezt ennyire, sőt, semennyire sem komolyan venni.
Charlie szerethető figura, akinek végig drukkolhatunk, Barakkas, és a rémvilág egyéb figurái is elég mély nyomot hagyhatnak az olvasóban és végeredményképpen "kellemes" kalandozásban lehet részünk a Lidércálmok iskolájában.