Az olvasottság nem publikus.

Kultúrpart

  •         
  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció

Kultúrpart

  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció
IRA – a düh mindenkié!

IRA – a düh mindenkié!

Kultúrpart a szerző friss bejegyzései 2008. 12. 16.
Különös szeánszok egy budai villában
2022-05-15 16:39:05

Rejtélyes alakok, túlbuzgó túlvilág, szellemek és a főváros hangulata a Boszorkányház című új magyar

Hatalmas piknik lesz Visegrádon
2022-05-13 20:53:29

A Mogyoró-hegyre várja a családokat a Héttorony Fesztivál: Paár Julcsi zenés mesedélelőttje a Rézeleje

Ünnepel a legendás magyar csapat
2022-05-12 16:00:00

Koncerttel és új lemezzel ünnepli fennállásának 15. évfordulóját a magyar Jack Cannon blues-rock zenekar

Az elfeledett Bach-fiú rejtélye
2022-05-12 13:40:26

Apja életműve árnyékolta be Carl Philipp Emanuel Bach életművét, de a Concerto Armonico egy teljes

további bejegyzések a szerzőtől »

Karácsonyi előtti üzenetnek sem rossz, amit Ágens bőrbe-fémbe öltöztetett matrónaként „el akart mondani” az előadásban: nemcsak a szeretet, a szelídség, a türelem, a tisztaság – és még a végtelenségig sorolhatnánk az emberi „jóságokat” – mindenkié, hanem a düh is. Mindenkié, hiszen mindenki sajátja.

A fenti üzenet a színésznő-istennő-szertartásvezető dühöngésének keretébe van ágyazva: a közönség túl korán érkezett, nem került tömjén a füstölőbe. Képzeljük csak el a füstöt és az tömjén illatot, szólít fel minket hanyagul artikulálva a szavakat, a hisztéria több regiszterén szólaltatva meg felháborodását, szitkait, miközben a szerzetes fiú felénk lendíti a szelencét. 

De a düh elkövetkező közel egyórás „ünnepe” főként nem verbális módon nyer artikulációt, és sokkal egyetemesebb, spirituálisabb rétegekben fedi fel önmagunk és mások elleni agressziónk, ami a létért való küzdelem, önmagunk keresésének transzcendens és ugyanakkor nagyon is reális, földi része. 

Mint a születés maga, amikor a no-maszkkal elfedett arcú, indiai istennőkre is emlékeztető, csukló, hörgő „magzat” leszakad a földfestékekkel körben kidekorált középpontban álló, torz arcú ősanyától: a köldökzsinór vége véres, a talaj lucskos lesz tőle – később ostorként szolgálja az önharag megvalósítását, vagy az attól való félelem megjelenítését, az aszkézis eksztázisának két végleteként.
A két egyetemes nemtelen, kortalan nőalak egymástól való elszakadása után vércse-kányaként vijjoggva kezd dominanciaharcba, fémszálas kesztyűvel súrolják a padlóra az idő múlásának onanikus ütemét, fejükkel próbálnak utat és kielégülést törni a szerzetes ölében, aki vagy úrként a mindenség ingáját, örlőjét forgatja a szín közepén, vagy rezzenéstelen arcú szolgaként rendezi a tárgyakat. 

Az evés, ivás, a szoptatás, a növekvés mind a kozmikus energia kiáramlását szolgálják, nem mellőzve az ironikus önreflexiókat, mint a végső közös ütőhangszeres tombolás előtti „krisnás” dal „a jóság mindenkié” végeláthatatlan folytathatóságáról, aminek végső strófája, a fentebb már idézett „a düh mindenkié”. Illetőleg a „tű”. A tű, melynek fokán nem minden bűnös lélek juthat át. 

Az előadás másik rétegének magvát ugyanis az apokrifnak, szakrálisnak ható szöveg adja, mely mindkét női szereplő tolmácsolásában elhangzik, egyszer posztmodern, speciális torzításokat felhasználó opera-áriaként, másodszor ismétlésekkel és önreflexív hangsúlyokkal ellenpontozott monológ formájában. Félig gyónás ez, félig a sors kutatása. 

Az előadás többrétegű megkomponáltsága, a hang, a vizuális elemek, így a megvilágítás egészen a fénycsík pásztákig való megtervezettsége, a rögzített és szertartásos színpadkép és koreográfia, a tónusok egysége létrehozza azt a kozmikus teret, ahol minden egyes hörgés, csuklás, könyvből felolvasott héber, arab szövegfoszlány, elhangzó zene képes jelentést hordozni a színpad kozmoszában. A szereplők átlényegüléseinek ritmusa figyelemre méltó koncentrációval párosul, és szinte megfoghatóvá teszi a felszabaduló energiákat, amelyek előtt a néző hol megnyílik, hol bezárul. 

Ez a hullámzás nem titkolt célja az alkotóknak. A végső sötétben az immár maszk nélküli „matróna” hanyagul, mintegy mellékesen ismétli el: „Hát, ennyit akartam volna elmondani. Most talán hajoljunk meg, vagy valami.”
A közönség ennek a távolságtartásnak, keretnek köszönhetően nem távozik dühösen a térből, hanem elgondolkozik további útján.

Ágens: IRA (düh)
Író, rendező: Ágens
Koreográfus: Gergye Krisztián
Látvány: Árvai György

Sz: Ágens, Madák Zsuzsanna, Philipp György
MU Színház, 2008. december 13., 20:00; 70 perc
Az Édes szívem, ribanc vagy! című előadás, amely Ágens: Kúrós versek kötete alapján készült továbbra is műsoron marad a Bárka Színházban.
Időpontok: 2009. január 1., 12., 19:00 



Ágens – kortárs operaénekes, rendező  

Ágens 2000-től foglalkozik színházújító kísérletekkel. Alkotótársaival, főként Gergye Krisztián táncos-koreográfussal és Tasnádi József képzőművésszel közösen a zene, a kortárs tánc valamint a látvány tökéletes egységét keresi. Amíg Ágens gyakorlati színházi tevékenységet nem folytatott, azt a zenei viszonyt kereste és gyakorolta, mely végül egy karakteres, kizárólag rá jellemző és általa művelt, egyedi műfajjá formálta magát.
A 27 éves korában énekelni kezdő énekesnő kezdetben szólóban vagy minimál zenei kísérettel fél órás improvizációkkal lépett fel évente egy-két alkalommal kiállítás megnyitókon, művészeti fesztiválokon. Az 1995-ben felénekelt (később második CD-ként megjelent) hanganyaga után másfél-két éves maga választotta szünet következett. Ezt követően sorra kérték fel színházak, alternatív színházak zeneszerző társával (Boudny Ferenc) közösen zeneszerzőként, illetve énekesként (Vígszínház: A salemi boszorkányok, Atlantis Színház: Holtudvar, KompMánia Kortárs Táncszínház, stb...). Szalai Tibor építész-képzőművésszel színházi koncepteket készítenek (A szent tér), első darabja a KompMánia Kortárs Táncszínházzal (Csabai Attila, Ladjánszki Márta, Gergye Krisztián) közösen létrehozott Átjárók (1999. októbere) volt, mely sikert hozott a közönség és a szakma körében egyaránt. Időközben kortárs és komolyzenészekkel koncertezik, számos kortárs művésszel dolgozik együtt, és filmek alkotótársa, szereplője is.



tovább
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Színház

Ajánlott bejegyzések:

  • Miért nem hisztiznek soha a férfiak? Miért nem hisztiznek soha a férfiak?
  • Nyerj jegyet a Sütő András írásaiból készült előadásra! Nyerj jegyet a Sütő András írásaiból készült előadásra!
  • Színházi tábor vár a Duna-parton! Színházi tábor vár a Duna-parton!
  • Megelevenedik Sütő András szellemi hagyatéka Megelevenedik Sütő András szellemi hagyatéka
  • A nők történelme nem egyezik meg a férfiakéval A nők történelme nem egyezik meg a férfiakéval

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpart.hu/api/trackback/id/tr827838206

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tovább a Facebook-ra

Hallgasd a Kultúrpart műsorát a Trend FM-en! Minden szerdán 16-18h között várunk benneteket!

trendfm_logo_subhead.jpg

Legolvasottabb

  1. Megdöbbentő fotók a néptelen fővárosról
  2. Top 10: ezek a legjobb szerelmes filmek
  3. A 10 legütősebb drogos film
  4. Megjöttek a meztelen hősnők
  5. A forradalom egy holland fotós szemével
  6. A legizgalmasabb fotók 2015-ből
  7. Meztelenség és anatómia
  8. Meztelen fővárosiak
  9. Készülőben a nagy meztelen album
  10. Nézd meg a 48-as szabadságharc hőseiről készült fotókat!

Hírlevél feliratkozás

versverseny-banner-2021.png

Kultúrpart Csoport

  • Kultúrpart Produkció
  • Kultúrpart Kommunikáció
  • Rólunk

Kapcsolat

  • Impresszum
  • Partnereink
RSS Facebook Twitter
süti beállítások módosítása
Dashboard