A XXI. század második felében Japán kormányzását egy hatalmas és félelmetes cég, a Daiwa veszi át. A robotmechanika és biotechnológia terén egyaránt világszínvonalú vállalat először kivonul a világpiacról, majd vezetése alatt Japán szakít nyugatos politikájával és izolációba kezd.

A Daiwa fejlesztőmérnökei és orvosai az innovációk révén képessé válnak arra, hogy a robotikát az emberi test szerves működésébe illesszék, s így az életet akár hosszú évtizedekkel is meghosszabbítsák. Ez azonban cseppet sem tetszik a nyugatnak.

A nemzetközi szankciókra válaszul a Japánt vezető cég első lépésként kilép az ENSZ-ből, majd egy ultramágneses pajzsot von a szigetország köré, melynek révén az nem csupán támadhatatlanná, de még a műholdak számára is láthatatlanná válik. Egy komplett évtized telik el a legteljesebb elszigeteltségben, amikor az amerikai titkosszolgálat elitegysége, a SWORD titokban behatol Japánba, hogy kiderítse, mit titkol a Daiwa a világ elől. 

A speciális csapatot egy női és egy férfi parancsnok vezeti, Vexille és Leon, akiknek kölcsönös vonzalma a parancsnokok számára sem titok. Az osztag feladata megtudni, hogy a Daiwa titkos machinációja vajon mekkora veszélyt jelent a világ számára.

Az egység az országba való behatolás során szinte azonnal szétzilálódik, az életben maradt kémek is elveszítik egymással a kapcsolatot. Egyedül Vexille kerül hírszerzői státuszba az ország területén, de őt is folyamatosan üldözik a Daiwa ügynökei. Amit pedig kiderít, az a SWORD minden előzetes elképzelését felülmúlja.

A japánok az izoláció évtizede alatt teljesen kihaltak, az országot lakó embernek látszó személyek valójában kibernetikus organizmusok, olyan biorobotok, melyeket a Daiwa központilag vezérel. A cég az általa elterjesztett halálos vírust egyedül gyógyító ellenszérummal vitte be a japánok testébe azokat a mikrotechnológiai hordozóegységeket, melyek aztán belülről átalakítva a szervezetet tették egyre szervetlenebbé az emberi sejtállományt. 

Ami azonban a legkülönösebb: a Daiwa mégsem képes minden kibernetikus egyed kontrollálására. Lázadó gépek csoportja bújtatja Vexille-t és készül átfogó gerillatámadásra a Daiwa sérthetetlennek tűnő szigetbázisa ellen.

A termtő helyiértékét elfoglaló, megistenülő emberhez teremtményei épp olyan módon akarnak hasonlóvá válni, ahogy az ember magához Istenhez, hisz ezért istenült meg és került teremtői státuszba. Az ember emberfelettivé, a robot emberivé válni vágyik. A Szárnyas fejvadász problematikája bontakozik ki ebből a rendkívül szórakoztató és erőteljes hatású animéből. 

Az elgépiesített egyedek kényszeredetten ragaszkodnak mindahhoz, ami még emberi bennük, én-tudatuk mintegy leveti magáról fizikai valóságuk profán tragédiáját: anélkül szüntek meg emberek lenni, hogy meghaltak volna. A történet groteszk ellentmondása, hogy gépek a humánum oldalán harcolnak benne olyan emberek ellen, akik cybertechnológiává kívánják akítani az emberi szervezetet, végleg kivonva ezzel az evolució irányítását a természetes folyamatok hatóköréből.

A japán animáció igen sokrétű darab: izgalmas science-fiction akció, erőteljes antiutópia és filozófiai igényű dráma ötvözete. A gépek ezúttal nem kívülről, háború útján, hanem belülről, a sejtek szintjéről kiindulva támadják meg és igázzák le az emberiséget. Az ötlet parádés, a film legfőbb erénye mégsem ez. 

A Vexille ugyanis olyan káprázatosan lett megrajzolva, olyan éteri szépséget áraszt, hogy az valami frenetikus! Nem is tudom, hogy láttam-e már rajzfimen ilyen parádés esztétikai megvalósítást! Lenyűgöző képek váltják egymást a film teljes hosszában, s az ember szeme oly könnyedén vész el rajtuk és köztük, hogy sokszor kifejezett nehézséget okoz a feliratokra figyelni. Nem csak anime és sci-fi rajongóknak ajánlatos megnézni a Vexille című rajzfilmet, de azoknak is, akik kiváncsiak, hogy vajon hol kezdődik és hol végződik az emberi identitás, továbbá milyen következményekkel jár, ha a biológiai és a technológiai evolúció egymással szembe kerül.