Régi szerepálmát játszhatja el Bálint András, a Radnóti Színház igazgatója Henrik Ibsen december 21-én bemutatott Solness építőmester című drámájában - vallja meg a címszerepet alakító színművész.

Bálint Andrásnak nem ismeretlen Ibsen világa: korábban játszott már a Hedda Gablerben, a Vadkacsában, a Nórában és a Rosmersholmban is, a XIX. századi norvég drámaíró egyik főművének tartott Solness építőmestert azonban negyven éve nem tűzték műsorukra a budapesti színházak.

- Miért érezte testhezállónak az építőmester szerepét?
- Solness is hatvanas értelmiségi, művész, sok tehát a hasonlóság köztünk. Én azonban, bár az életem foltokban hasonlít az övére, nem vagyok Solness! Természetesen ismerős ez az ember, ismerősek a problémái, a félelmei az ifjúsággal kapcsolatban, a generációs kérdés. Két éve írtam is erről egy cikket, a Negyvenhármasok dala címmel. Engem is foglalkoztatott, mikor jönnek az újak, mikor váltanak le minket, de azt hiszem, mindenki, aki elért valamit a pályáján, gondolkozik azon: most jó, most a legjobb? És ha igen, biztos, hogy utána rosszabb lesz?

- Miért érzi azt Solness, hogy a szerencséjéért egyszer meg kell fizetnie? Hiszen megdolgozott érte, és a magánélete is megszenvedte a karrierjét.
- AZ ember általában azt gondolja, hogy minden csillogás, minden fény mögött árnyék van, a sima felszín mögött pedig érdes szomorúságok rejtőznek. Mindannyian ismerjük azt a helyzetet, mikor kívülről tökéletesen rendben van minden, belülről azonban rengeteg baj lappang. Ez egy nagy dráma, rengeteg személyes motívummal: az öregedő Ibsen írta, miután egy ausztriai nyaralásán beleszeretett egy osztrák lányba, akihez egyébként valószínűleg soha hozzá sem ért. Ha úgy tetszik, olyan, mint a Lear király vagy más nagy "öregszerepek".

- A színpadon is a fiatal Hilde Wangel érkezése jelenti a fordulópontot a főszereplő életében?
- Igen, szerintem ez a legfontosabb része a darabnak. Emlékeztet Karinthy Találkozás egy fiatalemberrel című novellájára, ahol az író fiatalkori önmagával szembesül, míg a színpadon egy fiatal lány jön, aki számon kéri Solness egykori álmait, hogy miért alkudott meg, és miért nem mászik fel a csúcsra, a toronyba. Nagy szerep, gyönyörű, istenkereső és ugyanakkor szerelmes darab is, mert azért beleszeret ebbe a lányba ez a "bácsi". Szóval nagyon-nagyon érdekel.

- A Solness építőmester már a harmadik Ibsen-szerep, amelyet a Radnótiban alakít...
- Az a tapasztalatunk, hogy ennek a színháznak jól áll Ibsen; az a zártság, sűrűség, ami a műveit jellemzi. A Solnessben hét szereplő van egy helyszínen, ez a kamara jelleg a Radnóti színpadára való.

- Nem Ibsen a teátrum egyetlen skandináv szerzője: áprilisban tartották Ingmar Bergmann Rítus című darabjának bemutatóját, amelyben ön szintén főszerepet játszik. Lát hasonlóságot Bergmann Bírója és Ibsen építőmestere között?
- Mindkettő skandináv darab, ugyanaz a fordító, Kúnos László, és az is igaz, hogy Bergmann nagyon sok Ibsent rendezett. Talán északi típus vagyok én magam is, nem mediterrán figura; azt hiszem, az egész alkatomban van egy ilyesféle vonás. De a két szerep között nem érzek párhuzamot. Mondok egy árulkodó példát: Solnesst végig a saját ruhámban próbáltam, míg a Bírót jelmezben. Az egy szerep, egy idegen, Ibsen darabjában viszont nagyon sok az egyes szám első személy, nagyon személyesen kell játszani. A Bíró persze az énemnek egy része, hiszen minden színész önmagából építkezik, de távolibb része, mint Solness.

Jelenet az előadásból
Forrás. port.hu

- Mindkét karakter boldogtalan, pedig az építőmesternek lehetne oka az elégedettségre...
- Mint minden jó darab, akár az Oidipusz királyig visszatekintve, Ibsen műve is krimi. A múltban történtek dolgok, súlyos bűnök, súlyos tragédiák, és ezeket magában hordozza a Solness-házaspár. És egyszer csak beállít ez a kiscsaj, és felborítja az életüket. Solness a mi értelmezésünk szerint viszonyt folytat a titkárnőjével, a feleségével pedig valamiféle kapcsolatban van, de az nem felhőtlen és nem harmonikus. Látszólag minden stimmel, így kezdődik a darab. A főszereplő sikeres, ügyes, vonzó, és egyszer csak kiderül, hogy ez nem igaz, két óra múlva pedig már nem is él - árulja el a színművész.

- De hogyan tud Solnessre ekkora hatással lenni ez a huszonhárom éves lány, akivel korábban csak egyszer találkozott, és erre a tíz évvel azelőtti alkalomra is alig emlékszik?
- Ahhoz a találkozáshoz kötődik egy bizonyos emlék. A legfontosabb előtörő élmény, amikor Solness fent volt a toronyban, mikor kapcsolatban volt Istennel. A darab harmadik felvonásában el is hangzik ez a történet. Solness hívő ember, aki elvesztette a hitét, és a végén visszanyeri azt. Megpróbál újra kapcsolatba kerülni a Jóistennel, de ez nem sikerül neki.

A színmű Radnóti színházbeli szereposztásának különlegessége, hogy Knut Brovikot, Solness félreállított elődjét az a Keres Emil játssza, aki Bálint Andrást megelőzően igazgatta a Radnóti Színházat. Az építőmester felesége, Aline Solness szerepében Kovács Adél lép a színpadra, Herdal doktort Csankó Zoltán, Ragnar Brovikot Adorjáni Bálint, Kaja Foslit Szávai Viktória, míg Hilde Wangelt Marjai Virág alakítja. A Kiss Csaba által rendezett előadás díszletét és a jelmezeit Zeke Edit tervezte.