Hámori Gabriellát Goda Krisztina Kaméleon című filmjében láthatta legutóbb a mozit kedvelő közönség. A balerinát alakító fiatal művésznő nyolc kilót fogyott a szerep kedvéért. A színészet szerinte vegyészet, fizika és biológia. Hogy az interjúadás micsoda, azt nem kérdeztük a pazar alakítást hozó művésznőtől, de ígérjük: legközelebb ezzel kezdjük.
Egyszerre volt a két dolog, próbáltam és forgattam is. Gothár is alapvetően filmrendező, mint Goda Krisztina. A színházban is filmes a vizuális látásmódja. Mindkettőjük tudja, hogy mit akar látni a vásznon, és ehhez keménynek kell lenniük. Gothár provokatívabban kemény és határozott, de egyébként szelíd ember. Kriszta határozottsága nagyon célravezető, nagyon jó arányérzékkel keveri a szelídséget a határozottsággal. Nem volt teljesen különböző a két munka, és részint kiegészítették egymást. Van egy helyzet, 48 napon belül le kell forgatni, ilyen helyzetben milliméterről milliméterre haladunk a vége felé, de attól eufórikus a munka. Nem lehet úgy dolgozni, hogy simogatjuk egymás fejét. Persze, nem befeszülve, de tudni kell mégis, hogy honnan hová szeretnénk aznap eljutni..
Gazdag és szép balerinát alakít. Milyen szerepeket szeret jobban, az Üvegcipő kis cselédlányát, azaz a naivát, vagy a Mizantróp extrémebb karakterű Céliméne-jét?
A habitusom és a karakterem alapvetően játékos, tehát azt gondolom, hogy sokféle vagyok. Az ember másmilyen a kollégáival, a családjával, a szeretőjével. Tele vagyunk ellentmondással, felfedezhetnek a hozzánk közel állók látszólag egymásnak ellentmondó tulajdonságokat is. Nem vagyok sem határozott, sem bizonytalan, bármilyen szerepet játszottam, tudtam azt érezni, hogy olyan, mintha rám öntötték volna. Ha nem is száz százalékosan, de mindig volt a karaktereimhez közöm. Mulatságos volt az elején, hogy sokan azt hitték, hogy olyan lány vagyok, mint amilyen a Terézanyuban voltam… Mindig felerősítem azokat a jellemvonásokat, amelyeket a szerep megkívánt. A privát életemben viszont szeretek nagyon civil lenni, nem szeretek kinyilatkoztatni, bölcselkedni. Szeretek dolgozni, szeretek színpadon lenni, vagy a kamera előtt állni. Teszem a dolgom, ennyi. Nem szerettem, ha túl jót gondoltak rólam, de azt sem, ha csak azt látják bennem, amit az adott szerepem megkívánt.
Milyen érzés volt Etyeken, komplex díszletvilágban dolgozni? Olyan, mint a színpadon, vagy idegenebb volt?
Néha azt éreztem, hogy nagyon nincs levegő, hogy kimennék egy kicsit, hogy erősek a lámpák, de már sok napja ott forgattam, amikor felfogtam, hogy hol vagyok. Körül sem néztem, hajnalban odavittek, bementem a díszletbe és rögtön mondták, mit kell csinálnom, és én hoztam a figurát. Már sok napja voltunk itt, amikor végre körülnéztem, és rájöttem, hogy azért az egy fantasztikus hely.
Nyolc kilót fogyott a szerep kedvéért. Mi volt a legnagyobb áldozat, amit egy szerepért meghozott?
Nem voltak áldozataim. Nem vesz ki az emberből semmit egy-egy ilyen próbatétel. Ön jól érzi magát, ha nem kell csinálni semmit? Például ügyelnem kellett a balerinás testtartásra… Éreztem, hogy a gerincemnek nem olyan jó ez a járás, lefeszített vállak, az előretolt csípő… de mégis: azért jó volt, hogy az utcán is tudtam gyakorolni.
A Mizantrópban, Céliméne szerepében már mintha hasznosítani tudta volna a balett órákat…
Gothár súgott, hogy Céliméne-nek milyenek a gesztusai…, hogy milyen az ő mesterkéltsége. De ha nem járok a balett órákra, akkor is ugyanazokat a mozdulatsorokat hozom.
Volt, hogy Goda Krisztinával való konzultáció során árnyalni tudta a filmbéli karakterét?
Voltak próbák a forgatás előtt. Ez nagyon ritka magyar filmek esetében. Krisztina sokat mesélt arról, hogy milyen lesz majd egy-egy jelent felsnittelve, precízen látta maga előtt a filmet. Volt időm felkészíteni magam. Nagy Ervinnel azt kellett kitapintanunk, hogy a kettőnk filmbéli viszonyában mi az a pillanat, amikor kialakul úgymond a bizalom, majd a szerelem. Ez a kapcsolat egy aknamező, figyelnünk kellett arra, hogy hol vannak elrejtve a taposóaknák. Nem olyan misztikus dolog ez. A színész olyan, mint az asztalos, van egy helyzet… Egy lány kiszolgáltatott. Milyen lány? Egy alapjában véve nagyon erős lány. Találkozik egy szeretetéhes fiatalemberrel, aki eltorzult figura lett, szélhámossá vált. Mit ad össze ennek az elegye, ha beleöntöm egy pohárba és összerázom? Ez vegyészet, fizika, biológia, de semmiképp nem romantika, vagy valami misztikus dolog.
Számos kolléganője van, akiket „más kiterjesztésben” is láthatjuk-hallhatjuk. Lemezeket készítenek, karitatív ügyekben határozzák meg magukat… Ön jól rajzol… Mi lehet az az irány, amely felé ki lehetne teljesíteni Hámori Gabrillát?
Szeretek énekelni, állítólag elég jó tudok, de csak speciális alkalmakkor van rá módom. Nem akarok profi lenni, ha azzá válok, abbahagyom ezt az egészet. Bizonyos alkalmakkor hivatkozom a profizmusra, ha például egy magazin készít fotókat és nem küldi el azokat, akkor hogy úgy mondjam erélyesen lépek fel. Mindig azt fogom csinálni, amibe belecsábulok. Csak is azért csábulok el, mert azt remélem, hogy valami fontos dolog fog velem történni.
