Hogy jó ötlet volt-e Örök álomra változtatni a Hosszú álom Chandler-klasszikus címét, azt ki-ki döntse el maga, mindenesetre a kiadó Lengyel Péter fordítóra hivatkozik, aki eredetileg is Örök álom címet adta a könyvnek. Csak hát ugyanaz a fordítás.

Szóval, Lengyelnek bele kellett volna nyúlnia a kéziratba, ahogy újrafordították a 2008-ban indított sorozat első darabját az Asszony a tóban című regényt is. A Hosszú álom cím oly’ annyira köznyelviesült, és a legendás Howard Hawks rendezte filmváltozat is Hosszú álom címen futott Bogart és Bacall főszereplésével. (A film mellesleg minden idők egyik legjobb noir-mozija, melynek forgatókönyvét az amerikai regényirodalom egyik kulcsfigurája William Faulkner írta.)

Az sem teljesen világos, hogy miért nem az eredeti megjelenések sorrendjét követik az egyes darabok, hogy a széria miért nem az először 1939-ben megjelent Hosszú (örök) álommal indult, de ez talán nem olyan fontos.
Az egyes szám első személyben elmesélt bűntörténetek magánkopója mindig enyhén spicces, mert mindig van egy vamp, egy unatkozó luxusfeleség, aki megkínálja Marlowe-t whiskyvel, és ő cserébe kellőképpen flegma és vicces, és ahogy elvárható, eszes is. 

Guy Sternwood, a beteg tábornok megbízza magánkopónkat a kisebbik lányát érintő zsarolási ügy felderítésével, és ahogy az a krimikben lenni szokott, a hullák számával egyenesen nő a talányok sora is. A nemes ponyvaként is felfogható mű olyan regiszterekben mozog, melyek az irodalom eszköztárától a kabarétréfákig számos hangot szólaltat meg. 

Chandler első, és egyben talán fő műve is a Hosszú (örök) álom. A könyv humora felveszi a versenyt a legtöbb Rejtő-poénnal, viszont míg Rejtő alapvetően egzotikus miliőt mozgat, addig Chandler világára leginkább azt mondanánk, hogy cool. Chandler univerzuma, ahogy a P.Howard-féle matróz idill is mesevilág, hisz a Los Angeles-i kulisszában feltűnő figurák közül minden nő ruganyos, hosszú combú, és minimum vamp, és a főhős, Marlowe mindig nagyon ütős dumákat nyom. 
Ezek a szövegelések termékenyítőleg hatottak a magyar literatúrára is. Lengyel Péter, Ottlik Géza, Hajnóczy Péter, Petri György és Tandori Dezső is tanult némi lazaságot és stílust Chandlertől, attól a szerzőtől, akinek a hatása olyan messzire ért, hogy még a Die Hard-szériákat is megtermékenyítette. McClane „még a másnaposságomat is elbasszátok”- attitűdjét jó ötven évvel azelőtt Marlowe már nagy magabiztossággal hozta: „ A másnap reggel tiszta, ragyogó napos időt hozott. Felébredve úgy éreztem magamat, mint akinek homokzsákot tömtek a szájába…” No, erről beszéltem.