A koncert jelentőségét nem lehet túlbecsülni, mivel mellett színpadon lesz gyakori zenész- és szerzőtársa, Nic Endo és a remek experimentális gitáros, Robbie Furze.

Overdrive és rock and roll - ezt mondanánk, ha két szóban kellene összefoglalni a kortárs elektronikus szcéna egyik legkülönösebb alakjának eddigi karrierjét. Az egykor Alexander Wilke néven született, idén 36 éves Alec Empire pályafutását alapvetően meghatározta a város, ahol született. A nyolcvanas években Nyugat-Berlin volt az európai klubkultúra egyik legfontosabb fellegvára. Ebben a különös, pulzáló "városállamban" együtt élt a mainstream újhullám, a punk, a kezdődő techno, mindez kiegészülve a radikális szélsőballal, az anarchistákkal, a házfoglalásokkal, az induló zöldmozgalmakkal és a globális társadalomkritikával. Alec Empire szinte az anyatejjel szívta magába ezt a légkört, nem csoda, hogy már tizenkét évesen saját punkzenekart alapított, és már 16 évesen elmondhatta magáról, hogy végleg kiábrándult a punkból - legalábbis annak oldschool változatából.

Persze a punk attitűd és a politikus-anarchisztikus hajlam továbbra is megmaradt. A kilencvenes évek fordulóján az ifjú Wilkét a rave mozgalom rántotta magába, amelynek az újraegyesülő Berlin volt az egyik legfontosabb központja. Különböző nevek alatt tolta szettjeit, míg rá nem jött, hogy a transzos, vendéglátós technóba fulladó rave-szcéna túlságosan kommercializálódott. Ezért aztán visszatért a punk-gyökerekhez, de immár elektronikus alapokon, és megalakította a kilencvenes évek egyik legfontosabb elektronikus underground zenekarát, az Atari Teenage Riotot. Az ATR zeneileg és ideológiailag a japán-német-amerikai zenész- és producerlány, Nic Endo érkezésével jutott el a csúcsra. Punk, funk és breakbeat ötvöződött a legsúlyosabb ipari és noise zajártalommal, mindehhez kegyetlen, politikus, társadalomkritikus szövegek, eszetlen színpadi akciók (1999-ben például egy fellépésen Alec majdnem a halálba külde magát egy borotvapengével) és a kompromisszumok teljes hiánya társult. Nem csoda, hogy az ATR és maga Alec Empire hamar kultikus hőssé vált mind a berlini anarchisták, mind az underground noise-hívők szemében, különösen az után, hogy Alec az ATR mellett saját szólókarrierjét is építgetni kezdte.

Számos kísérlet, álnév és alterego (például a technomán Jaguar, a drum and bass-hős DJ Mowgli vagy a videójáték-zenét gyártó Nintendo Teenage Robots) után/közben 1996-ban jelent meg a karrier egyik legfontosabb kulcslemeze, a Destroyer. Talán ez az a - jobb híján breakcore-nak nevezett) zenei világ, amiről Alec Empire a leginkább elhíresült: dühös, vad rock and roll és punk, kegyetlen, túlvezérelt gitár- és szintifutamok, brutális, ipari dobalapok, öngyilkosság, lázadás, rombolás, anarchia a szövegekben. Példaértékű az 1999-es Alec Empire vs. Elvis Presley album is: ezen a "Király" legjobb számait (köztük minden idők legszubverzívebb rock and roll-számát, a Hound Dogot) "dolgozta fel" - de helyesebb azt mondani, hogy rombolta porig a kíméletlen overdrive-okkal.




Az ATR-korszak az ezredfordulón az egyik tag halálával lényegében véget ért, de Alec Empire és Nic Endo munkakapcsolata a mai napig tart. E kollaboráció gyümölcse az 2008-ban megjelent Golden Forestate of Heaven, amelyre önálló turnézenekart alapítottak The Hellish Vortex néven. Bár a név (Pokoli Örvény) vésztjósló, a zene rengeteget szelídült (ebből a szempontból nagyon hasonlít az A38-on fél éve fellépett Psychic TV új lemezéhez). Már-már klasszikus, retrós, újhullámos hangzás, ami elegánsan és egyáltalán nem stílustörően keveredik az Iggy Pop-féle Stooges hangvételével (bármilyen hülyén is néz ki mindez leírva). Alec Empire eddigi pályájának fényében majdhogynem "poplemez" - a legfurcsább az 1000 Eyes című szám, ami akár egy átlagosnál progresszívebb Lou Reed-lemezre is rákerülhetett volna, és amit Alec egy interjújában a kedvenc számának nevez az albumról. Alec azt is hangsúlyozza, hogy a Golden Forestate of Heaven egyfajta "visszatérés a gyökerekhez", ahhoz a fortyogó, kavargó underground szubkultúrához, ahonnan még a kilencvenes évek elején elindult.