Fiatal színésznő, aki már főiskolás korában kiugrási lehetőséget kapott Mundruczó Kornél Szép napok című filmjében. 2008-ban a Delta sikere Cannes-ba röpítette, de ő továbbra is két lábbal áll a földön. Tóth Orsival többek között a kezdetekről, filmekről és pincérkedésről beszélgettünk.
Te képviseled Magyarországot a Berlini Filmfesztivál „Shooting Star” programjában, az európai filmes világ 10 legígéretesebb sztárjelöltje között. Meglepett a jelölés?
Voltam bent a Filmuniónál ezzel kapcsolatban, de nem gondoltam, hogy a tíz kiválasztott fiatal színész között leszek. Amíg nem volt biztos, nem akartam beleélni magam, mert aztán nagyon rossz, ha kiderül, hogy mégse.
Debrecenben jártál drámatagozatos gimnáziumba. Mennyire volt tudatos ez a választás? Készültél a színészi pályára?
Egyáltalán nem. Békéscsabai vagyok és azt tudtam, hogy szeretnék onnan eljönni. Mivel az unokatestvéremék Debrecenben laktak, így adta magát, hogy oda menjek gimnáziumba. Még ott sem gondoltam, hogy én színész akarok lenni. Ha nincsenek mellettem azok az emberek, akik akkor továbbrugdostak, akik miatt belementem olyan dolgokba, mint például egy előkészítő, akkor magamtól nem biztos, hogy elkezdtem volna.
Ehhez képest elsőre felvettek a főiskolára.
Igen, örültem is neki, hiszen valami sikerült, de nem emlékszem arra, hogy mindenáron színész szerettem volna lenni. Úgy voltam vele, hogy nézzük meg mi lesz. Kíváncsiság volt bennem.
A főiskolán voltak nehéz időszakaid. Egyszer még ki is akartak rúgni. Ilyenkor nem gondoltál arra, hogy hagyod a fenébe az egészet?
Dehogynem. Ez minden nap végigfut az emberben, hogy most tényleg ezt akarom-e és nem lenne-e jobb kiszállni. Viszont mégsem olyan egyszerű csak úgy hagyni mindent, mert amíg nem jön egy olyan helyzet, amely segítségével kiléphetnél, addig igazából nem lépsz, mert magad sem tudod, hogy mit akarsz.
Az első filmszereped főiskolás korodban kaptad a Szép napok című Mundruczó Kornél filmben. Hogy talált meg ez a szerep?
Furcsa visszagondolni. Tulajdonképpen az elején nem is értettem, hogy mi történik. Behívtak, hogy csinálnának egy-két fotót, de nem mondtak semmit, én meg nem is kérdeztem. Nem gondolkodtam azon, hogy miért vagyok ott. Aztán, amikor megkaptam a szerepet, akkor félni kezdtem rendesen, mert életemben nem csináltam ilyet, azt se tudtam mi lesz, mit keresek én itt.
Vannak a filmben durva jelenetek: szereped szerint egy tisztító padlóján szülöd meg a gyermeked, akit aztán pénzért eladsz; a film végén pedig egy parkolóban megerőszakolnak.
Ha utólag visszanézek és elgondolkodom rajta, akkor megvisel. A forgatáson viszont annyira gyorsan történnek a dolgok, hogyha elkezdesz gondolkodni, akkor meghaltál. Ott nincs gondolkodási idő. Utána persze előjön, hogy „basszameg, mit is csináltam én?”. Ez nem megy bizalom nélkül, meg a forgatáson is figyelnek rá, hogy az ilyen jeleneteknél minimálstáb legyen. Teljesen más, ha mondjuk százan vannak bent egy szobában, vagy csak az a három ember, aki oda kell és kész.
Szerinted feltétlenül szükséges az, hogy ennyire nyíltan és direkten legyen ábrázolva az erőszak, a megalázottság, a kitaszítottság?
Ezt sokszor megkérdezik tőlem. Nem egyszerűek azok a témák, amiket Kornél választ. Én nagyon szeretem, ahogy ő gondolkodik és nem is tudom ezt kettéválasztani magamban. Azok a feladatok, amiket tőle kaptam – annak ellenére, hogy mindig megviseltek – nagyon hasznosak voltak. Ezek a dolgok rajtam keresztül (is) fogalmazódtak meg, ezért nem tudok leválni a filmekről, nem tudom kívülről nézni őket. Egyébként nem is szoktam megnézni, mert annyira mélyen kötődnek hozzám ezek a filmek a munka alatt, hogy nem tudok
elvonatkoztatni. Ezért azt sem tudom megítélni, hogy kívülről nézve jó-e, amit csináltunk vagy nem. Azt érzi az ember, hogy mindent odaadott-e vagy lespórolt valamit magából. Törekszem arra, hogy a feladataimat az adott helyzetben a lehető legjobban oldjam meg. Aki pedig megnézi, rendezze el magában, amit lát, tegye oda, ahová érzi.
Mennyire nehezítette meg a Delta forgatását az, hogy a film férfi főszereplője Bertók Lajos elhunyt a forgatás első felének befejezése után?
Azt gondolom, hogy nem szabad így gondolni rá. Ha a film szempontjából nézzük, akkor nem ugyanaz lett belőle, mintha Lajossal csináltuk volna meg: más a történet, mások a dialógusok, ez a Delta egy másik film. Az, hogy emberileg hogy dolgozom fel, hogy ő nincs, az az én dolgom.
Nagy szerencsének tartod, hogy találkoztál Kornéllal?
Szerencse-e vagy nem? Ezt nem tudom. Majd kiderül. Sokat dolgoztunk együtt és egyáltalán nem bántam meg. Sok mindent lehet erről gondolni, meg be lehet engem skatulyázni, de én nagyon sokat tanultam tőle. Mindig olyan feladatokat adott nekem saját magammal kapcsolatban, amiket jó, hogy kaptam.
Egy korábbi interjúban azt nyilatkoztad, hogy nincs benned szereplési vágy, nem a szereplés a cél. Szokatlan mondat ez egy színésznő szájából.
Pedig maga a szereplés tényleg nem érdekel. Az, hogy nincs bennem szereplési vágy, talán túlzás, mert valamiért mégis csinálom ezt az egészet. Azt hiszem, hogy elsősorban magamra vagyok kíváncsi. Ezt egyfajta önzőségnek is lehet nevezni. Jobban érdekelnek a miértek és a hogyanok mint az, hogy ezt megértessem másokkal. Jobban szeretem azt a munkát, ami belül, bennem zajlik, mint azt az eredményt, ami aztán mások számára is látható.
Ha viszont ezt nézzük, lehetnél zenész vagy író is, nem?
Igen. Nyilván van bennem exhibicionizmus. De rosszabbul írok és rosszabbul zenélek.
Pincérkedsz egy pesti étteremben. Honnan jött az ötlet, egyáltalán miért kezdtél pincérkedni?
Annyira lógott minden a levegőben még a nyáron, hogy kellett valami biztos pont. Másrészt azokkal a dolgokkal, amikkel most foglalkozom, nem keresem halálra magam. Harmadrészt meg nagyon jó mást csinálni, felfrissít szellemileg, hogy más közegben vagyok.
Mi mindent csinálsz majd a közeljövőben?
Ősszel a HOPPart – osokkal dolgoztam együtt a Budapesti Őszi Fesztivál keretein belül, velük játszom majd februárban is. Megy a Jég a Nemzetiben, egyébként pedig inkább színházon kívüli színházak vannak most. Lesznek a közeljövőben ilyen előadások, de ezekről még nem szeretnék beszélni. Dolgozok a Krétakörből kivált emberekkel, de még ez is nagyon kiforratlan, talán tavasszal lesz belőle valami.
