Kusturica összetéveszthetetlen. Kusturica félreérthetetlen. Kusturica felejthetetlen. Mert Kusturica eredeti. Mert nem valamiről szól, hanem valami. És mert szutykos, csetlő-botló hősei utánozhatatlanul finom léptekkel egyensúlyoznak a szocio és a fikció között.

Olyannyira, hogy Kusturica nem csupán divatba hozta, de világbranddé tette a szakadt és retkes, pálinkától bűzlő önfeledtséget, a szilaj ösztönök világát, mely a Balkán lerúgott vásznára vetül. Félig a legképtelenebb mese, félig a legelrettentőbb valóság. A gyomorforgató bájossá válik benne, a félelmetes kicsinyessé, ám kivétel nélkül minden mélységesen emberi. Kusturica maga egy műfaj. Szocio-kalandfilmbe oltott mese-vígjáték drámai elemekkel, vagy valami ilyesmi. De hát nem egyszerűbb leírni, hogy Kusturica?

Az Arizonai álmodozókkal tett ugyan egy bátortalan kisérletet arra, hogy nemzetközi filmrendezővé váljon, ám hamar kiderült, hogy az nem az ő útja. Ő nem Milos Forman, aki Amerikába érve igen hamar levedlette a Tűz van, Babám! külsőségeit, hogy aztán az egyik legkiválóbb tengerentúli rendezőként alkossa újra magát. Kusturica úgy tűnik, sokkal jobban kötődött a Balkánhoz, mint Forman Csehszlovákiához valaha is. Ő az utolsó jugoszláv, ahogy magáról mondani szokta. 

Nem enged a polgárháború logikájának, visszautasítja a döntési kényszert, mely szerint ő vajon horvát, szerb, bosnyák, macedon, montenegrói esetleg szlovén legyen-e. Kusturica a Balkán uralkodó szemléletmódjának és érzésvilágának legfőbb exportőre a Zorba, a görög óta. A világ pedig ámulva fogadja a mezitlábas naivitástól a kokain-agresszált barbárságig terjedő színpompás palettát.

Kusturica legfrissebb dvd-s megjelenése, Az ígéret szép szó legalább olyan meseszerű, mint maga a Macskajaj, mely a rendező mindeddig legnagyobb filmsikere. A történet ezúttal Szerbiában játszódik, ahol a 12 éves parasztgyerek, Cane mielőtt életében először fölmenne a városba megfogadja nagyapjának, hogy egyetlen tehenükért cserébe neki egy szentképet, magának pedig egy feleséget hoz haza. A fogadalmat pedig - ahogy a film címe is igéri - illik betartani. A kölyök a városban igen hamar beleszeret Jasnába, akit a stricibiznisz nagyurai kuplerájba akarnak zárni. Cane újdonsült tesói segítségével megmenti a lányt és megpróbáltatásoktól megedzett vőlegényként tér vissza falujába.

A rendező 2004-ben forgatott romantikus-háborús drámája, Az élet egy csoda után újra kicsit több abszurd humort és könnyed lazaságot vegyített szokásos receptúrájába. A polgárháborús veszteségek, a NATO-bombázás és az egymást követő határmódosítások sorozatos sokkjából nehezen ocsúdó Szerbia lassan nyugatosodó, makacsul pravoszláv társadalmának szinte minden osztálya megelevenedik a filmben egy-egy karikatúra erejéig. A széjjelfrusztrált félkatonai bűnözőklánok bandaháborúi vicces-parodisztikus formát öltenek olykor már-már guyrichie-s benyomást keltve. Mindent egybevetve a nem rég dvd-formát öltött két és negyed órás film, Az ígéret szép szó egy hamisítatlan Emir Kusturica-mozi, s aki kedvelte a rendező eddigi filmjeit, az ezt a dobását is garantáltan zabálni fogja majd.