Vendégkolumnistaként mutatkozott be vasárnap a The New York Times-ban Bono, a U2 együttes frontembere. Egyebek között Frank Sinatrával kapcsolatos emlékeit idézte fel, de a rendszeressé váló együttműködés során a legkülönbözőbb témákról fejti ki majd véleményét.
Mint a 48 esztendős ír énekes és dalszerző írta, számára nagy kitüntetés, hogy írhat a lapban, megjegyezve egyúttal, hogy soha nem volt valami nagy mestere az írásnak.
Az együttműködés kapcsán Andrew Rosenthal, a lap szerkesztője azt írta, hogy Bono "rendkívüli személyiség, akinek nagyon mély gondolatai vannak saját művészetéről, valamint a világ legfontosabb történéseiről is."
Bonóról köztudott, hogy határozottan állást foglal a világ legszegényebb országainak eladósodása ellen, valamint fellép azért, hogy javuljanak a kereskedelmi kapcsolatok Afrika és a világ többi országai között. Bonót tavaly a Keio University az afrikai szegénység és az AIDS elleni fellépésének elismeréséül tiszteletbeli tudományos fokozattal tüntette ki.
A The New York Times honlapján már olvasható a vasárnapi számban megjelent Bono-írás, amelyben egyebek között a Frank Sinatrával kapcsolatos emlékeit osztotta meg olvasóival. Bono 1993-ban Frank Sinatra Duets című lemezének közreműködője volt, az I've Got You Uder My Skin című dalt énekelték együtt. Ezt felidézve ír Sinatra My Way című dalának két változatáról.
Miközben Bono társult a neves amerikai napilap véleményrovatához, folytatja "szokásos" ügyeit: a U2 többi tagjával együtt a zenekar tizenkettedik stúdióalbumán dolgozik, amely a tervek szerint márciusban jelenik meg.
