„Probléma megoldatlan nem marad!” Nagy ígéret, pláne egy egyórás délutáni beszélgetős show részéről. Mindenesetre a Joshi Bharatnak már az „ars poeticája” is azt sugallja, hogy nagyobb dologra vállalkozik, mint mondjuk a Mónika, vagy a Balázs-show. Kérdés, hogy tényleg különbözik-e ez a „rendhagyó beszélgetős műsorként” beharangozott show az eddigi hasonló műsoroktól.

Joshi Bharat nem az a tipikus kereskedelmi tévés arc, nem szerepelt valóság show-ban, nem csinos, hosszúlábú nő, és nem is trendi plakátfiú.

Joshi Bharat Indiában született, színész és bábszínész, valamint közgazdász végzettsége van, amúgy meg sorselemző.

Leszámítva, hogy annak idején saját beszélgetős műsorukba Friderikusz Sándor és Vitray Tamás is elhívták, nem sokan tudják, kicsoda. Az, hogy a Tv2 őt választotta tavaly szeptemberben elindult talk show-jának műsorvezetőjévé, nem volt teljesen kockázatmentes döntés, de úgy tűnik bejött. A műsor indulása óta eltelt majdnem négy hónap alatt Joshi Bharat a csatorna egyik fő sztárjává nőtte ki magát. A sikert jól megtámogatták olyan nagy port kavart adásokkal is, mint, amelyikben a rendőrség vitt el egy pedofíliával vádolt nőt, vagy amelyikben pénzt gyűjtöttek beteg gyerekeknek.

Természetesen celebek is felbukkantak a műsorban: Kiszel Tünde begurult, Tóth Lüszike anyja elsírta magát, de nem sokkal halála előtt Albert Györgyi is megfordult a műsorban. Bár egy órával előbb sugározzák, mint a Mónika show-t– a nyolc éve törtetlen sikerrel futó konkurens beszélgetős show-val tehát nem merik egy időben sugározni -,de elmondható, hogy a délutáni műsorsávban a legnézettebb műsorok között van. „Kinyírta” az RTL új próbálkozását is, a Fogd a pénzt és fuss című vetélkedőt már le is vették a műsorról, helyette most Győzike ismétléseket sugároznak.

Kiszel Tünde a Joshi Bharatban


Joshi Bharatnak már a személye is mutatja, hogy ezúttal nem az volt a lényeg, hogy a műsor kitalálói levegyenek egyet a műsorvezető klónok futószalagjáról, nekik egy hiteles, szakértelmet sugalló arcra volt szükségük. A minta az Amerikában óriási sikerrel futó Dr. Phil volt. Dr. Phil McGraw-t maga a műfaj nagyasszonya, Oprah Winfrey fedezte fel és az ő produkciós irodája készítette Dr. Phil műsorát, melyet a talk-show műfaján belül az advice show névvel, vagyis tanácsadó show névvel szoktak illetni.

Már ebből is látszik a különbség: Mónika a „kibeszélő show” nevet, a – jelenleg csak a Cool tévén ismétlések formájában megtekinthető – Balázs show a „szembesítő show” nevet kapta. Ezeknél tehát a hangsúly a szenzáción, a meghívott vendégek közötti konfliktuson van. A műsorvezető tulajdonképpen csak azért van ott, hogy egy légtérbe terelje egy konfliktus résztvevőit. Kicsit provokál, majd hátralép és a nézőkkel egyetemben gyönyörködik a cirkuszban, esetleg jót röhög rajta.

A Joshi Bharat ezzel szemben nem a leskelődés érzése által okozott perverz örömre alapoz. Nem arról szól, hogy jól kiröhögjük az embereket, akik kiteregetik a családi szennyest, és észre sem veszik, hogy a műsor hülyét csinál belőlük. Joshi Bharat legtöbbször eléri, hogy a műsor ne a civakodó és sértett felek közötti konfliktusról szóljon – bár ebben a műsorban is volt már nyílt színi verekedés -, hanem a műsorban szereplők belső lelki konfliktusairól. Újra és újra megkérdezi vendégeitől, hogy tulajdonképpen mi a problémájuk, megpróbálja elérni, hogy ne csak elvárják, hogy megoldódjanak a gondok, hanem dolgozzanak rajta.

Bár, hozzáteszem, hogy, aki egy egyórás tévéműsortól várja élete legnagyobb krízisének megoldását, az már nagy valószínűséggel rossz irányból fut neki a dolognak. És amikor hatvan percben akarja egy szakember 2-3 ember/család életét jó útra terelni, ott nincs sok értelme hitelességről beszélni. Joshi Bharat hiába szívta már magába gyerekként a sorselemzést mint családi tradíciót, ha állítólagos különleges képességeiből mindössze csak annyit tud/ van ideje, lehetősége felmutatni, amennyit bármilyen empatikus, a konfliktuskezeléshez kicsit is konyító átlagos ember is tudna. Ha egy jottányit sem sikerült elmozdítania a holt pontról „pácienseit”, akkor is kénytelen negyed óra után egy kellően általános és semmitmondóan optimista zárómondattal elköszönni tőlük, hiszen jön a következő vendég, vagy lejár a műsoridő. A „mindig a szülő kötelessége, hogy példát mutasson önfegyelemből és szeretetből” jellegű tanulságok maximum frappáns zárásai a műsornak, okosabbak nem igazán leszünk tőlük.

Mindezzel együtt a Joshi Bharat pozitív csalódás. Már az is felüdülés, hogy van egy ember a kereskedelmi tévében, aki a megszokott folyamatos – főképp üres – darálás helyett kimérten, kifejezetten lassan beszél, gondolkodik és nemcsak felmondja az előre megírt szöveget. Amit pedig mond – ha időnként közhelyszerűnek, vagy felszínesnek is tűnik – alapvetően jó irányba terel. Az egymással való kommunikáció fontosságára hívja fel a figyelmet, arra, hogy tudjunk túllépni saját sérelmeinken, hogy először ismerjük meg önmagunkat, mert csak úgy tudjuk megfejteni problémánk gyökerét. És elég csak a Joshi Bharat néhány adását megnézni, vagy végigmenni mondjuk a hetes busz vonalán, hogy rájöjjünk, hogy az emberek nagy részére ráférne egy kis személyiségfejlesztés és kommunikációs tréning, még, ha az alapfokú is.