Egy középkori cserépégető kemence véletlen felfedezése nyomán tudósok kiderítették, hogy a mór építészek porított állati csontokat alkalmaztak az erődítmények falainak megóvására a dél-spanyolországi Alhambra palota térségében.
A régésznő az Analytical Chemistry című tudományos folyóiratban számolt be a felfedezésről. A régészek az Alhambra palota közelében egy négyméteres fal feltárásán dolgoztak, amikor egy csontokat és hamut tartalmazó halom mellett rábukkantak a kemence maradványaira. A fal valamikor 1333 és 1354 között épült I. Juszuf mór kalifa uralma idején, aki az Alhambra palotaegyüttesének egyik legfontosabb részét is megépíttette.
Az Alhambra a mór építészet egyik leghíresebb alkotása Granada közelében, ahonnan a mór kalifák 800 éven át uralkodtak Spanyolország legnagyobb része fölött - mindaddig, amíg Ferdinánd király és Izabella királynő 1492-ben ki nem utasította őket. A palota ma az UNESCO világörökségi listáján szereplő nevezetes turisztikai látványosság.
A régészek feltételezték, hogy a kemence kapcsolatban áll a falak borításával, ezért felkérték Carolina Cardellt, a Granadai Egyetem ásványtani tanszékének tanárát és társait egy alaposabb vizsgálat elvégzésére. A kutatócsoport hamarosan kiderítette, hogy a mintegy 2 négyzetméteres kemence 1000 Celsius fok körüli hőmérsékleten működött, ami jóval magasabb, mint a fűtésre használt kemencéké, így világos volt, hogy más célra szolgált.
A mór építmények tégláiban kimutatták egy apatithidroxid nevű ásvány maradványait, ez az anyag a csontok fő alkotóeleme. Ezeket a csontokat a porításhoz igen magas hőmérsékletre kellett felhevíteni. A tudósok ezután kifinomult észlelési módszerekkel ugyanezt az anyagot észlelték a kemence falain is.
Carolina Cardell szerint a csontpor minden más anyagnál jobban megerősítette a falak borítását. A jobbára disznócsontokból nyert port a térség más mór építményeihez is felhasználhatták - vélekedik a kutató -, de nincs bizonyíték arra, hogy magában az Alhambrában is alkalmazták volna.
