Szenvedtél már a bűntudattól úgy igazán? Ellógtad a tanítást? Bedobtál egy extasy tablettát a haverjaiddal, aztán hajnalban a fejedbe villant az aggódó anyád képe? Elemeltél pár ezrest a faterod pénztárcájából? Nos, ha ilyen élményekről tudsz csak beszámolni, akkor te még semmit nem éltél át a bűntudat nevű élménycsomagból.

Itt van ugyanis Zachary Beaulieu, egy francia kanadai fiú, aki előtt az évek során fokozatosan válik világossá, hogy ő bizony a srácokhoz vonzódik. Zac mindennél jobban vágyik apja szeretetére, aki egy konzervatív római katolikus család feje, ráadásul eltökélt homofób. A srác három bátyja körében a "buzi" az első számú szitokszó, legyen a testvérek közt bármiféle nézeteltérés, csípőből ezzel illetik egymást. Zac számára nem kevés nehézséget okoz a tény, hogy rá nézve ez a jelző - legyen bármilyen sértő is - bizony helytálló.

A december 24-e éjjelén született Zac frusztrációban bővelkedő sorsát karácsonyról karácsonyra, vagyis születésnapról születésnapra követhetjük a film során, s talán nem okozok nagy meglepetést, ha elárulom, helyzete a családban az évek múlásával s a szexuális érés folyamatának előrehaladtával egyre válságosabb. A lassan kibomló nemi identitásának béklyójában vergődő fiú nem tehet mást: az elvárások keretei közé kényszeríti magát, és párkapcsolatot létesít egy lánybarátjával, miközben pontosan tudja, hogy ezzel hosszú távon semmit sem oldott meg. 

A film címe, melyet az öt fiútestvér, Christian, Raymond, Antoine, Zachary és Yvan kezdőbetűi adnak ki egyben az apa Gervais Beaulieu kedvenc lemezének a címe, mely dramaturgiai jelentőséget nyer Zac felnőtté válása és apjával szövődő, majd később egyre bomló kapcsolata során.

A nemrég DVD-formátumot nyert kanadai film legnagyobb erénye, hogy teljességgel életszerű. Semmiféle mesterkéltség, de még egy cseppnyi megkomponáltság sem érezhető rajta. Nincsenek benne ütősre gyártott dumák, aj, de furcsa, ám jelentőségteljes véletlenek vagy elcsöppenős elérzékenyülések, a C.R.A.Z.Y. mégis egy elejétől végéig élvezhető, átélhető, olykor már-már zavarba ejtő személyességet nyújtó élmény. A film zenéje különlegesen jó ízlésről tanúskodik a Pink Floyddal, David Bowie-val és a késő-hetvenes, kora-nyolcvanas évek számos nagy hatású előadójával. 

Elragadó történet egy szerető anyáról, egy büszke apáról és öt gyermekükről, akik jobban tán nem is különbözhetnének egymástól: egy önpusztító junkie, egy jó tanuló, egy jó sportoló, egy művészlelkű langyi srác és egy anyuci kedvence. Valóságszagú, mégis szívmelengető példázat szeretetről, ragaszkodásról, elengedésről és lázadásról, mely garantált nosztalgiával kecsegtet számos gernerációt. Nem csak azokat, akik a hetvenes és nyocvanas évek fordulója során eszméltek a vasfüggöny mögötti könnyűzenei trendekre, de azokat is, akik velük szemben az ötvenes-hatvanas évek zenei kincseskamráját dézsmálják, és inkább Charles Aznavourra gerjednek. Egyszóval a C.R.A.Z.Y. egy magával ragadó családi dráma a legjobb fajtából valamennyi generáció számára.