Február 15-ig látogatható még Edward Hopper kiállítása a Kunsthalle Wienben, mely kortárs művészek tükrében mutatja be az amerikai festő ikon nyolc nagyformátumú festményét.

Edward Hopper New York államban született, módos kereskedői családban. Úgy lett az amerikai festészet egyik ikonja, hogy kortársaival ellentétben nem az absztrakt festészet vagy a kubizmus érdekelte, hanem a realista hagyományokat kutatta.

Témái az amerikai élet sivárságára fókuszáltak: az amerikai nagyváros és vidék mindennapjaira, jellegzetes figuráira és színtereire, az üzlethelyiségekre, a házakra, a világítótornyokra, kávézókra és mozik belső tereire, vonatállomásokra, vonatkupékra, benzinkutakra és szállodai szobákra. Olyan helyeket mutatott meg, ahol nem történik semmi. S olyan embereket festett meg, akikkel nem történik semmi.

Clement Greenberg 1946-ban a Whitney Museum éves kiállítás kapcsán fogalmazta meg, az azóta sokat idézett értékítéletét: „Hopper egyszerűen rossz festő. De ha jobb festő lenne, akkor feltehetőleg nem lenne ilyen nagy művész.” A kemény mondat arra az ambivalenciára hívja fel a figyelmet, ami minden Hopper kép sajátja. Művész eszközei szegényesek és személytelenek volta így fordulva szembe kor stílusaival, irányzataival. E mellett azonban kompozíciós érzéke olyan kivételes, hogy egyetlen látványba tudta sűríteni az amerikai élet esszenciáját.

Képei leginkább mozifilmekből vett állóképekhez, vagy színpadi tablókhoz hasonlítanak. Maga a művész is imádta a mozit, gyakran hangoztatta: „Ha nincs hangulatom festeni, elmegyek moziba.” Festményein kerülte a drámai hatásokat, figuráit mintha közvetlenül a drámai események előtt vagy után merevítette volna ki. Alkotásai amolyan megállított filmkockák, melyek kiszabadulva az idő szorításából, magát az időtlenséget, a változatlanságot, a semmit ábrázolják. Az így megszületett erős kompozícióik olyan filmrendezőket is megihlettek, mint Alfred Hitchcock.

Legismertebb festménye a Nighthawk – szokásához híven - hétköznapi jelenetet ábrázol. Egy non-stop étterem pultjánál magányos, idegen vendégeket mutat. A belső és külső fények kontrasztjai nagyon erősek: az étterem kemény, éles neonvilágítása fénylik szembe az ablakon át látható éjszaka sötét formáival. Általában ennek a kettőségnek a megragadása okozta a legtöbb nehézséget a művésznek is. „Nagyon nehéz a külsőt és a belsőt egyszerre megfesteni” – nyilatkozta egy interjúban.

A Kunsthalle Wienben látható kiállítás címe: A Western Motel. Edward Hopper és a kortárs művészet. A cím jól mutatja, hogy bár a művész a maga idején szembefordult a modernista irányzatokkal, képeinek hatása számos festőt, művész ihletett meg azóta is. Az egyik legismertebb Hopper átköltés Gottfried Helnwein nevéhez kapcsolódik, aki a fent említett Nighthawks képen látható magányos alakokat ismert sztárokra - Elvis Presley , Humphrey Bogart , James Dean , Marilyn Monroe - cserélte ki.

Bár ez a kép nem látható a kiállításon, azért akad bőven filmes utalás. Többek között Jim Jarmush számos filmjeinek részletei, amelyek az „amerikai életmód” banalitását, a drámanélküliséget és a végtelenített elhagyatottságot ábrázolják. Csakúgy, mint Hopper festményei.

A tárlaton nyolc nagy formátumú képet lehet látni a festőtől, valamint ritkábban kiállított ceruzarajzokat és metszeteket. Elsőre szegényesnek tűnik a válogatás, azonban ha belegondolunk, hogy Hoppernek európai gyűjteményekben csupán két festménye található, akkor már érthető a kiállítás kuriózuma. Hopper művei ugyanis a Whitney Museum of American Art, a New York-i Museum of Modern Art, a The Des Moines Art Center és az Art Institute of Chicago állandó gyűjteményét gazdagítják. Ennek ellenére olyan neves képei is láthatók most Bécsben, mint az Iroda az éjszakában (1940), a Nő a napsütésben (1961) és a kiállítás címadó festménye a Western Motel (1957).

A kiállítás február 15-ig tekinthető meg a Kunsthalle Wienben.