Igazi zenehallgatásra szólt a meghívó a Fészek Klub nagytermébe. A valamikori főúri szórakozás részese lett a szerencsés meghívott Mérész Ignác zeneszerző szerzői estjén. Intim közegben a valódi zene élményét kaptuk.
Szóval egy nagyon jó hangulatú, szép zenével megáldott, jó előadókkal fűszerezett estét töltött a kisszámú közönség a Fészekben.
Ilyenkor sajnálhatjuk, hogy nem kap kellő előzetes hírverést egy ilyen est, mert, aki szereti az intim hangulatú, nagyon szép és még eddig nem hallott zenei estet, és megtudja ennek lehetőségét, akkor valószínűleg jóval többen lettek volna, mint akikhez eljutott a hír. Biztos vagyok benne, hogy még sokan nagyon-nagyon élvezték volna.
Mérész Ignác 1943-ban Rimaszombaton született. 1966-ban szerzett hegedűtanári diplomát a Pécsi Konzervatóriumban Graef Matild tanszékén. Ezzel párhuzamosan elvégezte a zeneszerzés szakot is Kincses József irányítása alatt. Tőle a zeneszerzés szabadságát és a precízen kidolgozott témák egyöntetűségét tanulta meg.
Első kórusműve 1965-ben íródott, amit a dunaújvárosi kórus részére írt versekre. Már diploma koncertjén is saját művét játszotta.
Ezután neves színházi és filharmónikus zenekarokban játszott, utoljára hosszú ideig a Máv Szimfónikusok jeles brácsása volt. Véleménye szerint a zenekari tagság nem gátolta zeneszerzői kibontakozását, szerette ezt a különös művészi és emberi közösséget, a zenekarokét, amiben jelentős művészeti és emberi élmények birtokába jutott. 1970-ben kísérőzenéket írt, például a Macbeth-hez, és szerzői estje volt 1972-ben.
1973-ban elkerült Pécsről és immáron Kecskeméten a Kodály Zoltán ének-zenei iskola felkérésére az elveszett Kodály daljáték, a Cinka Panna partitúráját a zenekari anyagból újraélesztette.
Alapvetően kamarazenei darabok szerzője, de 1989-ben előadták brácsaversenyét a Pesti Vigadóban és 1990-ben a Máv Szimfónikusok fennállásuk 50. évfordulója alkalmából született szimfóniáját adták elő, Kovács János karnagy vezényletével. 2001 és 2007 között több műve került bemutatásra, többek között a Szent László királyról c. oratórium Győrben.
A mostani szerzői est apropója a 65. életév, ami számvetésre késztette a művészt. Ezért is adta az esten szereplő versekre írt dalciklusnak a Számvetés címet.
Vonósokra írt trió, zongora darab, egy szonáta, a versekre írt dalok és egy szaxofon szonatina alkotta a műsort. Egyöntetűen minden darabról elmondható, hogy valódi zene, harmónikus és időnként kedvesen játékos, igazi élményt nyújtó zenei megfogalmazások tették az estét valódi zenei élménnyé. Minden előadó szívvel-lélekkel a zeneszerző mellé állva, játékával emelte az est fényét.
A Trió c. vonósokra írt darab időnkénti táncos vidámságával, néhol gyönyörűen hangzó, érzelmeket megmozgató dallamvilágával tűnt ki.
A Novellák c. zongora ciklus, aminek 7 tételéből az esten hármat szólaltatott meg a művész, Mérész Ignác elmondása szerint egy nagyon különös művészi-emberi találkozás eredménye. Japánban megismert zongorista hölgy, aki közel nyolcvan évesen lenyűgözte játékéval mind a közönséget, mind a zeneszerzőt. Ennek tiszteletére született a zongora ciklus.
A Szonáta gordonkára és zongorára című művet is az a harmónia és meglepő új zenei összefüggések egysége és kontrasztja jellemezte, ami a zeneszerző munkásságát fémjelzi. Aki szereti ezt a fajta finom kettősséget, annak számára remek zenei élmény ez a mű. Ady, József Attila és Arany egy-egy versére írott dalciklus Ambrus Ákos előadásában nagy siker volt. Szerintem a József Attila vers némileg kilógott a sorból és szerintem leginkább az Ady verset sikerült a szerzőnek zeneileg szinte tökéletesen megformálni.
Az est utolsó műve a Budapest Szaxofon-kvartett által előadott Szonatina szaxofonokra című mű volt, az előzetes várakozásokkal szemben egyáltalán nem a jazz elemeket felvillantó "füstös-mélabús" jellegben, hanem a hangszer egyéb oldalát kitűnően kihasználó, pattogós, vidám, tánc jellegű módon.
Bár nem emeltem ki név szerint egyik hangszeres előadót sem, mindenki külön-külön nagyban hozzájárult, hogy ez a szerzői est ezen a magas fokon látta el hallgatóit művészi élménnyel.
