Nem könnyű olyan könyvet ajánlani, melyről még anyu is írt gimnáziumi olvasónaplót, melyről számos megkérdőjelezhetetlen kinyilatkozás forog közszájon, mely kötetet az egyetemes irodalomtörténet egyik kulcsműveként tartanak számon. Puskin Anyeginjáról van szó. Minden érettségiző kisdiák tudja, hogy az „orosz élet enciklopédiája” és hogy a könyv főhőse az ún. „felesleges ember archetípusa”.

Miért is olvassuk újra ezt a felülmúlhatatlan alkotást – teheti fel magának bárki a kérdést. Puskin az egyetemes irodalom egyik főalakja, maga az Anyegin sokszólamú, színgazdag verses regény, mely az irodalmi kultuszgyakorlat egyik érinthetetlen műve. De pont az érinthetetlensége miatt kell újra és újra elolvasni.

Miért csak az irodalmi klasszikusoktól tartanánk két lépés távolságot? Egy impresszionista festményért Párizsig utazunk, és hűtőmágnesen hazavisszük a Szabadság vezeti a népet című képet. A képzőművészet cool dolog, de már egy klasszikus író tökéletes alkotását olyan felesleges penzumnak érezzük, melyért már megkaptuk tizenhat éves korunkban az osztályzatot. Ez a hozzáállás teljességgel érthetetlen. 

Puskin közel tíz évig dolgozott a Byron hatását is magán viselő elbeszélő költeményen. Minden romantikus stilizáció ellenére is ez a könyv az, mellyel előkészíti az utat a realista orosz regény számára, használja, de már egyben túl is lépett a romantikus világdivaton. 

Hogy miért is ajánljuk az olvasók kitűntető figyelmébe az Anyegint? Remekmű persze, de most közelítsünk másképp a műhöz! Most csak a verses regény egyik aspektusát említsük, az önkereső, szinte még kamasz dandy feldolgozhatatlan kudarcát, annak felismerését, hogy nincs tehetsége a költészethez, és mindaz, amire feltette életét, zsákutcába torkollott. Anyeginnek a tudományos munkákhoz sem volt elég kitartása, ő az akaratgyenge nagybetűs vesztes, akinek nem sikerült az álmait a nagybetűs élethez igazítania. Biztos, hogy mindenki ismer a környezetében Anyeginhez hasonlatos szellemalakokat.

Az Anyegin hemzseg az irodalmi utalásoktól, rájátszásoktól, mégsem papírízű sem a korrajz, sem az emberábrázolás. Sőt, megkapóan életszerű minden a könyvben, arról nem is beszélve, hogy kifogástalan a mű stíluseleganciája, minden mozzanatában bravúros a verselése. 

Az Anyegin sokkal több annál, mintsem hogy csak ennyi maradjon meg belőle: önképzős színészlányok mély átéléssel szavalják Tatjána levelét.
Az Anyeginnel indul az Európa könyvkiadó négykötetes reprezentatív Puskin-sorozata, melyet a szerző rajzai illusztrálnak. A könyv alapvetően Áprily Lajos és Galgóczy Árpád fordításaira épül, de a kötet részleteket közöl Vas István és Weöres Sándor töredékfordításaiból is.