Az Országos Rádió és Televízió Testület az állampolgári jogok országgyűlési biztosának megkeresése nyomán indult eljárásban jogsértőnek minősítette a Story TV "A Nagy lehetőség" című műsorának 2008. szeptember 10-én, 17-én és október 1-én sugárzott adásait.
A határozat indoklása rámutat, hogy a műsorszám felvezetése során a műsorkészítők felszínesen kezelték a hajléktalan kérdést, így a fedélnélküliséget egyszerűen az alkohol, a drog, a párkapcsolatok felbomlásának, a börtön, vagy a lakásmaffia következményeiként jelenítették meg. A műsorban megjelenő problémák és kihívások kifejezetten jellemzőek a középpontba állított csoportra, azok egy "átlag" valóságshow-ban nem jelennek, vagy nem ilyen módon jelennek meg (súlyos gyógyíthatatlan betegség az egyik szereplőnél, agresszió nem megfelelő kezelése, büntetett előéletből fakadó stigmatizáció, higiéniai hiányosságok, újszülött ellátásának képessége vagy annak hiánya).
A Testület álláspontja szerint a műsorszám felfogható lenne társadalmi kísérletként is, azonban nem társadalmi összefüggések, törvényszerűségek megállapítására, leírására és igazolására vállalkozik, hanem elsődlegesen egy sajátos szórakoztatási igényt hivatott kiszolgálni. A kiválasztottak ruházata, különböző eszközeik, mint a mobiltelefon, fényképezőgép vagy a laptop, annak a jelei voltak, hogy nem a budapesti látkép állandó elemeinek számító hajléktalanok szerepelnek a Story Televízió programján. A hajléktalankérdés megoldását természetesen nem a televízió műsorainak kell felvállalnia, ám e produkció esetében is felmerül a kérdés, hogy a kiszolgáltatott emberek magánszféráját, testi és lelki problémáját milyen szinten lehet áruba bocsátani.
A vizsgált műsorszámok alapján a határozat megállapította, hogy több olyan momentum is megjelent a programokban, amelyek adatvédelmi szempontból is aggályosak lehetnek. A legvitathatóbb a versenyzők egészségi állapotára vonatkozó különleges adatok nyilvánosságra hozatala számított, amelyek kezelése a Testület álláspontja szerint a televízió csatornától fokozott gondosságot igényelt volna, még akkor is, ha ehhez az érintettek hozzájárultak.
A műsorban, feltehetően előzetes beleegyezéssel, olyan magánéleti adatokat mutatták be a szereplőkről, amelyek esetében kérdéses, hogy az eredmény ismeretében a szereplő hozzájárult volna–e a közzétételhez, hiszen az rá nézve előre be nem látható következményekhez vezethet. Különösen aggályosnak tekinthető, hogy az egyik versenyző hepatitisz tesztje pozitív lett, így a nagy nyilvánosság előtt vált számára világossá, hogy gyógyíthatatlan beteg.
Ugyanebből a szempontból kifogásolható az elvetélt asszonnyal készített interjú, továbbá egy veszekedés során felszínre került olyan információ, miszerint az egyik szereplő börtönviselt, egy másik alkoholfüggő, egy asszonyról pedig kijelentették, hogy gyermekével együtt szifiliszben szenved. Erre tekintettel e tárgykörben a Testület az adatvédelmi biztoshoz fordult.
A Testület többségi álláspontja szerint a Műsorszolgáltatót nem a figyelemfelkeltés és a valós problémamegoldás szándéka vezette, hanem egy olyan műsorszám kidolgozása, amely műfaj a médiapiacon még ismeretlen, és ily módon a nézők érdeklődésére tarthat számot, aminek haszna természetesen a Műsorszolgáltatónál és nem a játékosoknál realizálódik. Erre tekintettel megvalósult az emberi jogok sérelme, hiszen a műsor szereplői a nézettségért és a reklámbevételek növeléséért folytatott verseny eszközévé váltak, amikor magánszférájukat oly mértékig bocsátották áruba, amely rájuk nézve emberi méltóságot sértő, megalázó szituációk sorához vezetett. A Testület álláspontja szerint az adott műsor jellege, nézőpontja, témája és annak feldolgozása miatt valósult meg a jogsérelem.
Az ORTT elnökének álláspontja szerint a határozatnak ki kellett volna térnie a valóságshow műfajával kapcsolatos korábbi döntésekre, továbbá a műsor nem egészében, hanem egyes részleteiben sértette a Médiatörvényben védett jogokat, ezért különvéleményt csatolt a határozathoz és ebben fejtette ki a többségitől eltérő álláspontját.
