Január 30-án, az Uránia moziban nyílil Marjai Judit provokatív fotókiállítása, Enerva - Az elveszett paradicsom címmel, mely a 40. Magyar Filmszemle tiszteletére rendeznek.

Marjai Judit kiállítási anyaga szürreális látomásszerű képek sorozata; kérdések és nem válaszok, kiáltás inkább, mint kiállítás. A képeken - miközben a kiállítási anyag önálló életet él - a magyar filmművészet elmúlt évtizedeinek jelentős alkotásaira történő utalások vannak elbujtatva. 

A fotókon feltűnő szereplők túlnyomó része kapcsolatban van a filmművészettel. Maguk a képek erős jelenetszerűségükkel mintha egy film kulcsjeleneteinek megmerevedett kockái lennének.

Ezek a képek nem mozdulnak már soha, csak a néző fejében forognak tovább.
A fotók a tisztességgel soha el nem temetett, ám halottnak tűnő plakátművészet felé tartanak.

Ezek a plakátok, a fotó eszközeivel - őszinte gesztussal - azonosulnak az egykori mozgalmi plakátok agitáló, narratív, patetikus stílusával; de már csak a teremtés vágya valódi a képeken. A társadalmi rituálék, az egység, a kollektív optimizmus hiánya idézőjelbe is téteti az alkotóval e stílelemeket. Szükségszerű tehát a hiány felől közelíteni.

A jövőbelátó optimizmus és heroizmus helyébe az lép a képeken, ami van: mindennek a hiánya. A vágy helyébe a vágy vágya, a remény helyett a remény reménye, a társadalomformálás helyett a formátlan társadalom.

És némi humor, menteni a menthetőt… A sorozat kísérlet az akcionista plakát újrafogalmazására. Mikor a népmesék tanulságai helyébe a bulváridill, a társadalmi szinten hatni képes nagy mesterek kezéből kikerülő toposzok helyébe a fél-analfabéta média-narratív lép, Minerva átadja helyét Enervának…