Az Amal egy riksát vezető koldusszegény indiai férfi története, aki karnyújtásnyira kerül a maharadzsák kincséhez, mégis sértetlenül sétál át a kapzsiság völgyén. Megható film, mely a felszínen pénz és boldogság, mélyebb rétegeiben gyarlóság és jóság, lényegét tekintve cselekvés és működés szellemi viszonyáról szól.A legmesésebb szociodráma s a legvalóságosabb népmese időtlen és elévülhetetlen tartalommal.

Richie Mehta filmje a hétköznpokban köztünk élő szentségről és hitványságról mesél, témájában nagyon hasonló azokhoz, amilyeneket Lars von Trier szokott készíteni (Hullámtörés, Táncos a sötétben, Dogville), következtetése mégis egész más. Míg von Trier filmjeiben a jóságot a világ felhasználja, kifosztja, végül eltapossa, addig ebben a filmben a hős, Amal sérthetetlen környezetének aljas erőitől. Jósága olyan szellemi térbe helyezi, ahová nem juthat el mindaz az önzés és kegyetlenség, mely az őt környező világot áthatja.

G.K. Jayaram, a milliárdos öreg szállodatulajdonos koldusnak látszik piszkos és szegényes rongyaiban. Így járja Delhi utcáit a földre szállt jóságot keresve. Módszere nem épp nagyvonalú, ám csalhatatlan. Agresszívan, türelmetlenül és igazságtalanul viszonyul környezetéhez, jól tudja: ettől garantáltan kibújik a szög a zsákból, az alaptalan és igaztalan arrogancia mindenkinek felfedi a valódi természetét. És valóban: az öreget mindenhonnan elzavarják, kinevetik, sértegetik. Egyedül a riksát vezető Amal Kumar állja ki G.K. Jayaram próbáját, akinek minden úgy jó, ahogy azt a különc öreg mondja, annak minden tévedésnek látszó hazugságába vita nélkül beleegyezik, nem erősködik saját igaza mellett, s az öregember azonnal megérzi: ebből a szegény emberből maga a teljesség árad. Végrendeletében Amalt teszi meg örökösének, ám G.K. Jayaram halála után hoppon maradt fiainak eszükben sincs ölbe tett kézzel várni, hogy a mesés vagyon egy senkiházi csóró zsebébe vándoroljon.

Amal egyetlen munkaeszköze a riksája, ám amikor sorsa folytán egy az ő életénél fontosabb céllal szembesül, erről is különösebb nehézség nélkül tud lemondani. Teljesen szabad ember a szó legtágabb értelmében, s mivel nem vágyik semmire, bármilyen szegény is, valójában gazdagabb mindenkinél. Olyan erkölcsi iránytű munkál benne, ami épp azért hajszálpontos és csalhatatlan, mert gazdája nem is tud a működéséről. Másképp magyarázva: amit cselekszik, az nem azért helyes és jó, mert egy erkölcsi dilemma során Amal ezt a döntést hozta, hanem pusztán azért, mert természete erre mozdítja őt, és kész. Azt hiszem, a címszerepet alakító Rupinder Nagra játékára használja a filmsznob beszéd azt a jelzőt, hogy eszköztelen, s ezzel a minősítéssel az ő esetében egyet is kell érteni. Az a szemlélődő derű, magától értetődő egyenesség és az önfeledt jóságnak az a nemessége, mely alakításából árad könnyedén keríti hatása alá az egyszeri mozilátogatót.

Erkölcsi dráma az emberi egyszerűség mélyén elterülő szelídség végtelen óceánjáról, melyben alámerülve - ha csak egy példázat átélésének erejéig is - talán egy kicsit jobb emberek lehetünk, s Amal története kapcsán azt is megértjhetük, vajon miért mondta azt Jézus, hogy "könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába."