A címszereplő Pinokkiót az előadás elején baleset éri. Collodi híres mesefigurája a fejbekólintós beavatást követően szerteágazó tudást szerez az emberek és a pénz világáról bolyongása során, Marx és Kafka mester, no meg persze a Kígyó útmutatásával. Hogy hús-vér emberré válik-e, maradjon titok…
Az esetlegesen mesére ala Walt Disney érkező nézőnek a Társulat megadja a lehetőséget, hogy hamar gyanút fogjon: a művészek szemmel láthatóan nem tudnak bemenni a színházterembe, a közönséget a művészbejárón terelik a nézőtérre. Kész cirkusz már az elején!
Aztán egymás után jelennek meg a szereplők a korántsem kör alakú porondon, kissé zavarban, csodálkozva a közönség jelenlétén. A hangulat egyre tanácstalanabb: rosszkedvű csend, majd méltatlankodás. A mogorva cirkuszigazgatónak ugyanis nincsen pénze. Nem tudja kifizetni sem a majomlányt, sem az akrobatát, a cirkuszi mindenes növendéket meg pláne.
Számos ötlet születik egy új társulat alapításáról, miután Pinokkió a szekrény ajtajába ütközve elájul. Ami lehet a felnőtt világ kapuja is. Akár. Pinokkió azonban csak kopogtat, nem lép be rajta, és főként nem hagy fel minden reménnyel. „Gazdája” érzékenyen együtt mozog, tipeg a kissé „(ki)faragatlan” bábuval, aki félénk kíváncsisággal hallgatja meg a hozzá szóló konferansziét, a barátságos lányt, a majomfejű anyát, az elvágyódó társulati tagokat, lesi meg a furcsa, torz jeleneteket, amelyeknek egy tanulsága van: „a pénz minden”.
Pénzre les a kopasz fára telepedő varjú és a kabóca is, pénzre feni a fogát a színen lassított tempóban átúszó mintacápa, de pénzt akar keresni minden fellépő művészember is.
A Hólyagcirkusz visszatérő motívumokkal, a színészi jelenlétből adódó humorral és zenei elemekkel összekötött estje cirkuszi kollázs a cirkusz sokszínű metaforájára. Ez Pinokkió történetével összekapcsolva a bölcsészhajlamú nézőben biztosan előhívja a fejlődésregényekről tanultakat. Hát nem minden valamire való kópé vagy Wilhelm Meister kapcsolatba került a színészet, előadóművészet világával? Alice-nek nem cirkuszi trükkök közepette kell megismerkednie a felnőtt-lét furcsaságaival?
A mutatványokhoz rendelkezésre álló tér maga a lét becketti abszurditásának helyszíne. A szekrény fölötti térben „lebegő” porondzenekar szöghegedűvel, gonggal, harsonával, tangóharmonikával adja meg az alaphang(ulat)ot. Lent a csupasz fák, üres zsinórok és a dali-ihlette lábakon álló játékpianinó, továbbá a ketrec látványa önmagában is szép „szürreálmány”.
A lekerekített másfél óra a karikírozásnak, a behatárolt teret kihasználó effekteknek, a nyitható-csukható szekrényben zajló trükköknek köszönhetően a cirkusz és egy letűnt kor áporodottságát valamint csodáit egyszerre képes felcsillantani, miközben rámutat: a játék világa sem tökéletes, fel-felsejlik benne a csinálmány, a küszködés, a lét tétje.

A Társulatra jellemző módon nem kell sok és mindig egyértelműen dekódolható szöveg ahhoz, hogy beszéljünk a kultúra elszigetelődéséről, kiszolgáltatottságáról és az ebből adódó agresszív sznobizmusból, a közízléstől idegen elágazásokról, és arról a tényről, hogy végtére minden gazdasági alapokon nyuszik.
Vagy hogy reflektáljunk a Lajtán túlonra való elvágyódásunkra. Csúszva-mászva, de eljutunk Németországba, az ígéret földjére, mert az egy „SZÉP ORSZÁG, JÓ ORSZÁG” a halk kórus szerint. Talán maga a mennyország? Éjfélkor indulás, sziszegi a fából faragott Kígyó a fán. Másért meg eljön a tökhintó. Ha a kígyó mondja...
Az az érzésem, miután Pinokkió elköszön tőlünk: Németorsssszágban nagyon sikeres lenne ez az előadás. Itthon sajnos ssssssssszürkébb és sssssssssszegényesebb a valóság...
C. Collodi azonos c. műve alapján H. Ball, J. Ha¹ek, E. T. A. Hoffmann, F. Kafka, K. Marx írásainak felhasználásával az előadást létrehozta a Hólyagcirkusz Társulat
Szereplők: Szőke Szabolcs, Nádasi László, Szabó Domokos, Rácz Attila, Eszes Fruzsina, Erdős Sára, Csák Zsolt, Kuncsner Mónika, Barna Gábor
Zene: Szőke Szabolcs
Bemutató: 2008. december 21. 19:00, 90 perc
További előadások: 2009. január 25., 29.; február 8. és 16. 19:00