Somlai Tibor munkája a meglepetések könyve. Persze tudtuk, hogy bauhaus, art deco, vagy éppen modern épületek szép számmal találhatók Budapesten, de mondjuk azt, hogy a linóleumot már a húszas évek közepétől használtak, nos, ez gondolom, sokak számára csak Somlai Tibor könyvéből derült ki. Igen, valahol logikus, hogy a bauhaus házakban nem neobarokk bútorokat terveztek, de hogy a modern ennyire modern legyen, az zavarba ejtő, talán azoknak is, akik megjárták Stuttgart bauhaus skanzenjét.

A könyvből megismerjük a korszak (1925 -1942) bútortervezőit, és persze kiderül, hogy nemcsak Kozma Lajos tervezett igézően tiszta, a praktikusság bűvöletében fogant lakberendezési tárgyakat. 

Javasoljuk, először csak lapozzuk fel a könyvet, ahogy úri szeszélyünk tartja, vesszünk el a részletekben, bukkanjunk olyan készségekre, mint amilyen az ívelt szoba formáját felvevő csőregiszter radiátor, vagy a gyönyörű, a korszakot jellemző hengerlámpa. 

Somlai Tibor formatervező-belsőépítész szenvedéllyel idegenvezet minket a két háború közötti magyar enteriőr világában. Talán a kelleténél jobban exponálja magát a szerző, de oly’ sok munkája van a könyvben, hogy ezen gyorsan túl is tettük magunkat. 

Számos bauhaus villa, és ezzel együtt gyönyörű enteriőr is elpusztult Budapest ostroma során, kész csoda, hogy a fotódokumentációk megmaradtak, így el tudjuk képzelni, hogyan élt nagyszüleink korosztálya, illetve az a gazdag és modern szemléletű polgárság, amely megengedhette magának a 50-80 nm2-es terasszal és fürdőmedencével kiegészített bauhaus villát. 

Persze, számos kétszobás lakást mutat be a könyv, melyek sokkal nagyobbnak látszanak, mint amekkorák valójában, ami a tervezők rafinált térnövelő trükkjeit (beépített vagy összecsukható-szétnyitható bútorok, üvegasztalok, méhsejt üvegtégla) dicséri. 

A könyv felidéz egy elveszett kort, melyben még az anyaghasználat (jávorfa, kaukázusi diófa, opaküveg, linóleum) is különleges volt. A látszólagos egyszerűség ellenére a belsőépítészek nem spóroltak a drága anyagokkal, a radiátorokat nem egy esetben fehérmárvány burkolattal takarták el.
Mivel nem egy esetben az építész tervezte a nyílászárókat és a bútorokat, így a ház a legteljesebb harmóniában volt a lakások apró részleteivel. A képek nagy része fekete-fehér fotó, de számos színes akvarellt találunk a kötetben. 

A könyvhöz kísérőajándékként egy DVD-t is kapunk, a rövid animációs film bemutatja a Kozma Lajos tervezte Havas-villát.
Tanulság: ne féljünk a funkcionalista megoldásoktól, hisz’ már a harmincas években sem féltek tőle.