Volt egyszer, hogy messzi vidékről Püspökladányba jött egy fiatal legény, aki azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a városban minél több emberrel megszeretteti a néptáncot. Addig-meddig járt-kelt az emberek között, addig-meddig beszélgetett velük, míg jó sok fiatalt maga köré nem gyűjtött. Ettől kezdve ezek a fiatalok aztán azt tették, amit Muszka Jani-mert így hívták a fiút- kért tőlük.
Még néptáncoltak is! Történt egyszer, hogy Jani azt mondta az egyik táncosának, jó volna, ha már most gyerekek is tanulnának a városban néptáncot. Hát láss csudát, ez a táncos éppen pedagógus is volt, na meg a városba érkezése előtt néhány néptánccsoportban már táncolt is, így aztán 1979 őszén a Zója iskola kicsike másodikosaiból meg is alakulhatott az első gyermek néptánccsoport. Na, de ezek a gyerekek olyan ügyesre sikeredtek, hogy mindjárt az első megyei néptáncfórumon, amin részt vettek, bekerültek a verseny
gálaműsorába. Volt nagy öröm a városban-legalábbis a gyerekek családjaiban! De a jóisten ekkor mást gondolt: ennek a táncosnak-mert hát nő volt az istenadta-jutalomból újabb gyermekáldást ígért. Ezért aztán Nádasné Szabolcsi Ildikó az ügyes kis gyermeksereget 1980 végén át is adta egy másik táncosnak-épp a Jani feleségének-, aki ettől kezdve tovább vezette a csoportot. És mivel ő is nagyon megszerette a gyerekeket is meg a táncoktatást is, az első gyereksereg-vezetőnek kisfia megszületése után újabb csoport után kellett néznie...És ez a csoport is nagyon ügyesre sikeredett. És a következő is…. És ez általában így ment harminc éven át.
A csimpolyások sok néptáncfórumon és fesztiválon arattak sikereket és többször is megmutathatták a magyarországi kultúrát Ausztriában, Romániában, Bulgáriában, Erdélyben is. A belőlük született Kenderkóc együttes révén Franciaországban, Luxemburgban,Berlinben is jártak. A város is megszerette és értékelte őket:1993-ban Pro Urbe emlékérmet kaptak.
Közben sok-sok gyerek táncolt a Csimpolyában, és sok-sok gyerek lett bátrabb, ügyesebb, kreatívabb, muzikálisabb, jobb tartású, és magabiztosabb fellépésű. Lett belőlük rádiós műsorvezető, televíziós riporter, televíziós főszerkesztő, hívatásos táncos, tervező mérnök, honlapszerkesztő, zeneszerző-zenész, orvos, pedagógus, művelődési ház igazgató és sokféle szakmájú becsületes, elégedett ember. És a történelem megismételte önmagát, mert közülük páran újra kezdték a gyermekcsoportok vezetését, tanítását. Tehát megérte. Eltelt a 30 év és a visszatekintés öröme mellett a múlt gazdagsága gyönyörködtet...
Február 12-én 17 órakor két kiállítás nyílik meg a Dorogi Márton Városi Művelődési Központban. A Karacs Ferenc Múzeummal közös szervezésben „A gyöngyösbokrétától a minőségbiztosításig” és a kiállítóteremben az Alkotó csimpolyások, csimpolyás alkotások ígérnek nosztalgiával vegyes gyönyörködtetést.
Február 21-én 16 órától megismétlik az 2008. augusztus 20-ra készített Én rád bízom az életem című táncjátékot, majd a Miből lesz a cserebogár című visszatekintő gálaműsort tekinthetik meg azok, akik ezt a programot választják maguknak aznap délutánra.
A nagy nap táncmulatsággal zárul majd.