A magyar mojito-t még nem találták fel, de a dalmát abszint, a Travarica már nem ismeretlen Budapesten: egy lendületes balkán tempót diktáló zenekar is innen kapta a nevét.
Ha ez megvan, akkor hagyd állni egy hétig, fogyaszd kultúrált mennyiségben, barátok társaságában, és ha elkészültél, menj le január 28-án, tíz körül a Trafó Bár Tangóba. Ott játszik a Travarica. A belvárosi fiatalok cigány-klezmer-ivrit-görög zenei hagyományokat kevernek, végülis páneurópai roma stílusban utaznak, aki a Caspian Hat Dance-et kedvelte az őket is érezni fogja: nincs lassú szám, csak húzós, táncolós balkán virtus, kusturicás dinamika. Sok a hangszer, sok az ember, sok a stílus. A rangidős Gáspár Kálmánt pedig úgy illik bemutatni, hogy az ország legjobb cimbalmosa, vigyázni kell vele.
„Kilenc ember utazott egy vonatkupéban, át a balkánon, egy ködös őszi hajnalon. Az előző este elfogyasztott mérhetetlen mennyiségű travaricától és rakijától erős másnaposság gyötörte őket. Ekkor egyikük rázendített egy régi moldáv nótára... Azonnal előkerült a tapan és a kanna, követte ezt két gitár, egy hegedű, egy klarinét- a muzsika az akkordeontól és a nagybőgőtől lett teljes. Így zenélt együtt a kilenc ismeretlen, napokon és éjeken át a Kárpátok ködös lejtőin. A zenét eldugott falvak öreg muzsikusaitól tanulták. Napokig tartó esküvőkön zenéltek kifulladásig, ételért, italért és szállásért cserébe.” Történhetett volna így is.
