Fassang László és Mácsai Pál "Orgona-sztorik" címmel állított pódiumra a MÜPÁ-ban egy: talán leginkább tudományos ismeretterjesztő estének nevezhető összeállítást.

Semmilyen írásos anyagban nem lehetett tetten érni, csak gondolom, hogy főleg Fassang által, nyilván orgonista elődeinek tartott, zeneszerzők és orgonisták kiemelése nyomán a teltházas közönség nyomon követhette részben az orgona megszületésének és fejlődésének útját. Másrészt bizonyos szempontból kiemelt művészek nyomán az orgona muzsika változásait is megismerhettük. Mácsai remek tolmácsolásában, aki végig azt éreztette a közönséggel, hogy ehhez a dologhoz neki is köze van, érdekli, szereti és szívesen mondja el. Valószínűleg a két művész emberileg is közel áll egymáshoz, én legalábbis ezt olvastam le a produkcióból. Nem mellesleg a sugárzó tehetségük és kötetlen személyiségük volt nagyon kellemes színpadi élmény. Ennek fényében, az esten megemlített orgona művészeinek központi értéke is a korukat megelőző újító szándék, ami mindig beleakadt a hivatal "fura-urainak" gáncsoskodásába; korszaktól, országtól és hivataltól függetlenül.
Külön érdekes momentuma volt az ismeretterjesztő előadásnak és erre külön időt és dokumentumokkal aláfestett előadás részt szántak, hogy mennyire ellene volt a XVI. századig az egyház a templomi orgonálásnak. "Szélfútta ábránd"-nak nevezték a magas rangú egyházfiak és ördögtől valónak vélték az orgonán lejátszott zenét. Ma ez már szinte elképzelhetetlen.
A kezdetekben maga az orgona muzsika, például az ókorban, amikor a vizi orgona használata volt elterjedőben, még nem fejezett ki érzelmeket.
Girolamo Frescobaldi egyik toccataján a Toccata Terza címűn keresztül mutatta be Fassang László a szabad formájú, kifejező zene megjelenését. Nagyon érdekes volt egy rövid összehasonlítás, mikor is ugyanazon témát egy kisebb komponista, majd Bach komponálásában mutatták be, és a különbséget "orgonálni" lehetett. Dietrich Buxtehude jelentőségét Mácsai nagyon színes és mulattató módon mutatta be és Liszt B-A-C-H prerelúdium és fúga című darabjának megszólalása előtt is megismerhettünk néhány emberközeli anekdotát a zeneirodalom nagy romantikusáról. A gyönyörű zene élvezetét lerontotta az inger-gazdag előadás.
Befejezésképpen Fassang László improvizált a közönség által kiválasztott darabok egyikére, ezeket a darabokat megkapta mindenki és a szünetben választhatott belőlük. Frescobaldi, Bach, Liszt és Jehan Alain (XX.századi orgonista, akinek életútja Saint Exupery életére hasonlított) után a TV Maci zenéjére improvizált a kiváló művész, fergeteges sikerrel.